Írta: Robert Draper

A 20. század közepén több európai országban tekintélyelvű rezsimek kormányoztak. George Orwell brit író antiutópiája, az 1984 is ekkortájt, 1949-ben jelent meg. Itt szerepel a hátborzongató figyelmeztetés: „a Nagy Testvér figyel téged”. Bármennyire is nyomasztó volt a gondolat, a „megfigyelés” akkoriban még gyerekcipőben járt. Az első zárt láncú rendszert éppen abban az évben dobta piacra egy amerikai vállalat, a Kodak pedig csak két év múlva, 1951-ben mutatta be hordozható Brownie filmfelvevőjét az elragadtatott nagyközönségnek.


Dino Bertolino, a Planet űrtechnikusa egy kamerát hordozó Dove típusú műholddal. A San Franciscó-i vállalat több mint 150, odafönt keringő, cipősdoboz-méretű műholdja két felvételt készít másodpercenként – ami azt jelenti, hogy a Planet ideális esetben egyetlen nap alatt a Föld egész felszínét lefotózhatja.

Manapság évi 2,5 billiónál is több képet osztunk meg vagy tárolunk a világhálón, hogy a saját magunknak megtartott fotók és videofelvételek milliárdjairól már ne is beszéljünk. Egy távközlési cég szerint 2020-ban úgy 6,1 milliárd embernek lesz fényképezésre is alkalmas mobiltelefonja. Évente mintegy 106 millió új biztonsági kamerát értékesítenek, és több mint hárommillió bankjegykiadó automata „figyeli” a vele szemben álló ügyfelet.


Az Egyesült Államok haditengerészetének parányi drónjait (igazából csak aerodinamikai áramköri lapok) levegőben szállítják, és rajként telepítik. Sokféle célra alkalmazzák őket: figyelik a hurrikánok alakulását, virtuális drótcsapdát telepítenek a határ mellé, és segítik a gazdák tájékozódását.

Az utakon több tízezer automatikus rendszámfelismerő (ANPR-) kamera szűri ki a gyorshajtókat és a szabálytalanul parkolókat. Az Egyesült Királyságban a gyanúsítottak mozgását is nyomon követik velük. A testkamerák pontos száma ugyan nem ismert, de egyre többen, a rendőrökön kívül kórházi dolgozók és civilek is használnak ilyen szerkezeteket. Egyre-másra jelennek meg a személyi megfigyelőeszközök: az autós kamera, a kerékpáros-sisakkamera, az ajtó elé tett csomagot elemelő tolvajt lebuktató, kapucsengővel kombinált kamera lassan a városi ember „fegyvertárának” elengedhetetlen részévé válik. Kevésbé számszerűsíthető, de annál bosszantóbb, hogy a hatóságok, valamint a magánvállalatok arcfelismerő rendszerei gyakorlatilag ellenőrizhetetlenül készítenek és tárolnak milliárdnyi felvételt a gyanútlan polgárokról.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. februári lapszámában.