Írta: Tim Folger

A klímamodellek azt mutatják, hogy az örök jég birodalmából a 21. század közepére alig több mint félmillió négyzetkilométernyi marad meg. Ez a jégtömeg pedig nem itt, hanem egy kis területen északon, Grönland és a kanadai Ellesmere-sziget fölött gyűlik majd össze. A National Geographic Társaság Pristine Seas projektjének irányítója, Enric Sala tengerbiológus ezúttal búvárokkal és filmesekkel érkezett a Baffin-szigetre, egyrészt hogy dokumentálja a környező jégvilágra leselkedő veszélyeket, másrészt hogy tudatosítsa az illetékesekben: északabbra már menteni kell „a jég utolját”. A tíz éve indult projekt keretében eddig 8 millió négyzetkilométernyi óceáni területet sikerült védetté tenni. Az arktiszi jég megóvása, amelyben Grönlandnak és Kanadának is föl kell nőnie a feladathoz, a Pristine Seas projekt eddigi legnagyobb vállalkozása.


Augusztusi reggel: jeget alig látni a Baffintól északra fekvő Devon-sziget partvidékén. A víz szélén rozmárok ejtőznek; 100 méter mélyre is lemerülnek, hogy kagylókat meg egyéb aljzatlakó állatokat csemegézzenek, és amikor elfáradnak, leheverednek a jégtáblákon. A szárazföld korántsem olyan kényelmes pihenőhely számukra, mint a tengerjég.

Egyúttal a legsürgetőbb is. „Az Északi-sarkvidéken gyorsabban változnak a viszonyok, mint a földkerekség bármely más térségében” – mutat rá Sala. Amióta a jégtakaró rohamosan zsugorodik, a sarkvidéken hemzsegnek a halászhajók, a kőolaj- és földgázkitermelő cégek. Ahhoz tehát, hogy menthessük a menthetőt, a tengerjeget és annak élővilágát, meg kell előzni a természeti erőforrások után ácsingózó nagyvállalatokat.


Naimanngitsoq Kristiansen, a Grönland északnyugati részén, Qaanaaqban élő inuit vadász könnyen felismerhető jegesmedveprémből varrt nadrágjáról. Kutyaszánnal közlekedik, noha az utazásnak ez a módja igencsak veszélyes lett, amióta évről évre vékonyodik a tengerjég.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. januári lapszámában.