Így lett belőle Jane
Jane Goodall lelkes amatőrként kezdte, csimpánzokkal kapcsolatos fölfedezései világhírűvé tették.
Írta: Tony Gerber
Fényképezte: Hugo van Lawick
Valerie Jane Morris-Goodall Angliában látta meg a napvilágot. Kiskorától imádta az állatokat, Afrikába vágyódott, vadállatok között akart dolgozni. Főiskolára készült, de családjának nem volt elég pénze, így elvégezte a titkárnőképzőt. Először Oxfordban, majd egy londoni dokumentumfilm-stúdióban vállalt munkát. 1956 nyarán hazatért, hogy pincérnőként keresse meg az afrikai utazás árát, jegyet válthasson a Kenyába induló hajóra.
Nairobiba érve Jane nagy bátran találkozót kért Louis S. B. Leakey-től, a neves tudóstól, szakterülete úttörőjétől, aki fajunk eredetét kutatva kezdett érdeklődni az emberszabású majmok iránt.
Az antropológus azonmód fölvette Jane-t titkárnőjének, de ennél többet is tett: bevezette a tudomány, a főemlőskutatás rejtelmeibe, és pénzt is szerzett, hogy a lány terepen tanulmányozhassa a csimpánzok életét. Néhány hónap múlva pedig közölte vele: menthetetlenül beleszeretett.
Jane többeknek megírta, hogy „elborzasztotta” a vallomás, hisz Leakey harminc évvel idősebb volt nála, ráadásul nős. A férfi még hónapokkal azután is szerelmes leveleket írt neki, hogy Jane kijelentette: soha nem fogja viszonozni érzelmeit.
Sok év múltán Jane így nyilatkozott a Leakey családról könyvet író Virginia Morellnek: „Leginkább attól féltem, hogy miután kikosaraztam, nem figyelhetem tovább a csimpánzokat.” Leakey azonban nem vonta meg tőle az anyagi támogatást, így Jane 1960 nyarán fél évre letáborozhatott a Tanganyika-tó mellett, a Gombe-pataknál, a vadrezervátumban. Édesanyja, Vanne Morris-Goodall is vele tartott – az illetékesek nem engedélyezték, hogy egy nő egy szál magában éljen a vadonban.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. októberi lapszámában.