Írta: Brendan Borrell
Fényképezte: Anand Varma

Kolibrit természetes viszonyok között csak Észak-, Közép- és Dél-Amerikában találunk. Alaszka déli vidékeitől a Tűzföldig a kolibrik 340 faja ismeretes. Az Egyesült Államokban 27 fajukat tartják számon. Fajbőségük az Andok északi vonulatai között a legnagyobb: az alacsonyabban fekvő tájak esőerdeiben és az ormok köderdőiben, meg persze a két magassági övezet között minden más, számukra megfelelő ökoszisztémában mintegy 290 fajuk ismeretes. A legkisebb kolibri nincs kétgrammos; a legnagyobb – a Peruban és Chilében honos óriáskolibri – körülbelül 20 grammot nyom.


Facsarásos szárítás – A kolibri felhőszakadásban sem ülhet meg; időről időre nektárhoz kell jutnia, különben éhen pusztul. A képen egy Anna-kolibri; úgy rázza le magáról a vizet, ahogy a kutyák szokták: gyorsan ide-oda csavarja a testét. A Kaliforniai Egyetem kutatói kimérték: egy-egy ilyen csavarintás a másodperc négyszázad részéig tart, és közben 34 g (azaz a gravitációs gyorsulás 34-szerese) hat a madárka fejére. Ráadásul a kolibri nemcsak ültő helyében, de repülés közben is végre tudja hajtani a villámgyors testfacsarást.

A kolibrik nem csupán azért különlegesek, mert a világ legkisebb madarai. Ők az egyedüliek, akik szélcsendben fél percig vagy még tovább képesek a levegőben egy helyben „szitálni”, valamint hátrafelé repülni is egyedül ők tudnak a madarak között. Ráadásul minden gerinces közül a kolibrik anyagcseréje a leggyorsabb: a Torontói Egyetem kutatói kiszámították, hogy ha a kolibri akkora lenne, mint az ember, szitálás közben percről percre meg kellene innia három deci édes üdítőt, hogy pótolja a rendkívüli sebességgel fölhasznált üzemanyagot.


Szárnyforgatók – A legtöbb madár szárnya csak akkor fejt ki nagy emelőerőt, amikor lefelé mozog. A kolibri szárnya viszont föl- és lefelé mozogva is komoly emelőerőt ébreszt. A szitálási képesség titka abban rejlik, hogy a kolibri változtatni tudja szárnya állásszögét. A kísérleti térbe juttatott finom füstköd szépen kirajzolja az Anna-kolibri által keltett légörvényeket, amikor szárnyát a föl- és lefelé csapás fázisa között, a mozgás ívének alsó és felső végpontján több mint 90 fokkal elfordítja.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. szeptemberi lapszámában.