Írta: Sam Howe Verhovek
Fényképezte: Vincent Fournier

Csaknem ötven évvel azután, hogy az Egyesült Államok – az első űrversenyre szintén tömérdek közpénzt áldozó Szovjetuniót megelőzve – embert küldött a Holdra, újabb vetélkedés kezdődött. Ám a vállalkozóknak ezúttal jóval kisebb összegekből és jórészt magántőkéből kell gazdálkodniuk. A verseny kézzelfogható díja: 20 millió dollár, a Google Lunar XPrize az öt döntős gárda valamelyiké lesz.


TeamIndus, India. A Bangalore-ban tesztelt, mindössze hét és fél kilós indiai holdjáró egy nemzet büszkeségét és reményeit testesíti meg. A hozzákötött héliumballon emelőerejével a Hold kisebb tömegvonzását hivatott szimulálni – az ottani gravitáció csak hatoda a földinek.

Öt csapat próbál a világon elsőként magánfinanszírozásból holdjárót juttatni égi szomszédunkra. Olyat, amelyik éles képeket tud készíteni és elküldeni nekünk odaföntről. Az indiai mellett izraeli, japán, amerikai és egy soknemzetiségű csapat küzd a dicsőségért. Más-más műszaki megoldásokkal és üzleti modellel igyekeznek teljesíteni a versenykiírásban feltételül szabott három fő lépést: a fellövést, a landolást és a holdjáró üzembe helyezését, valamint az adatgyűjtést és -továbbítást.


TeamIndus, India. Miközben az ECA pihen, Lakshman Murthy mérnök is szünetet tart. A jó százfős csapat egyként hiszi: a vállalkozás hozadéka sokkal több, mint maga a díj. „India városaiban és eldugott vidékein is rengeteg az okos, éles eszű gyerek. Őket kell elérnünk. Nekik kell megtudniuk: nincs lehetetlen!” – magyarázza Sheelika Ravisankar (csapattársainak: „Jedi mester”).

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. augusztusi lapszámában.