Írta: Elizabeth Royte
Fényképezte: Andrea Bruce

Az első emberek a szabadba piszkítottak. Amíg a népsűrűség alacsony volt, nem is okozott gondot a talajon ottmaradó vagy abba beszívódó fekália. Azonban a városok kialakulásával, fejlődésével párhuzamosan fokozatosan ráébredtünk a higiénia, illetve az egészség között tapasztalható összefüggésre és az ürülékkel érintkezés veszélyeire. Jóllehet manapság egyre kevesebben végzik a szabad ég alatt a szükségüket, a számuk így is 950 millióra tehető. Közülük 569 millióan Indiában élnek. Elég csak végigmenni egy vasúti sínpár vagy egy falusi út mellett: lépten-nyomon ott éktelenkednek a szembeszökő bizonyítékok.


Baby, a tízéves Safeda Basti-i kislány krónikusan sovány. A nyomornegyedekben élők közül sokan alultápláltak, és gyakori körükben a vérhas. „A gyerekek a kívánatosnál lassabban fejlődnek”– mondja Balram Yadare egészségügyi dolgozó. Kevés az illemhely, kézmosásra sincs mindig víz.

Az egészségtelen gyakorlatot, az ENSZ 2015-ben meghirdetett fenntartható fejlődési céljaival összhangban, 2030-ig kell fölszámolni. Az is meglehet, hogy ugrásszerűen javul a helyzet: Vietnam például alig néhány évtized alatt elérte, hogy szinte senki sem végzi már szabadban a dolgát. Ha mindenhol a világon sikerülne biztosítani az ivóvízellátást, az a közegészségügy színvonalát igen nagy mértékben javítaná. Manapság a siralmas higiéniai viszonyok, a szennyezett víz okozta betegségek miatt évente 1,4 millió gyermek hal meg; több, mint kanyaróban, maláriában és AIDS-ben összesen. Enyhülhetne a nyomor, az éhínség. Az oktatás is hatékonyabb lenne, hiszen betegség miatt kevesebb gyerek hiányozna, és ha az iskolában is lenne tiszta, biztonságos vécé, nem kellene otthon maradniuk a menstruáló lányoknak sem.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. augusztusi lapszámában.