Írta: Mark Synnott
Fényképezte: Renan Ozturk

Mauli Dhan csaknem száz méter magasban áll egy bambuszhágcsón. Fürkésző szemmel nézi a gránitsziklát; azon kell fölkapaszkodnia. A himalájai óriásméhek félkör alakú fészke közel két méterre nyúlik le egy kiszögellés alá. A több ezer rovar ragadós, vöröses masszát, úgynevezett bolondmézet őriz, amely, hallucinogén hatása miatt, az ázsiai feketepiacon kilónként 30-40 dollárt is kóstál. Hatszor annyiért kel el, mint a közönséges nepáli méz.


Ha felbolydult méhrajjal találkozik az ember, fő, hogy sohase mutassa ki a félelmét, mondja Mauli. A mézvadászat így is fájdalommal jár: a férfit alkalmanként húsz-negyven méh szúrja meg, ha pedig fölfelé araszol, mélyen a hóna alá vág a segédkötél. A szikláról levágott lépdarabok vödörben jutnak le a földre.

A himalájai méhek többféle mézet termelnek, attól függően, milyen növények honosak az adott magasságban, és közülük mi virágzik. Márciusban, áprilisban a Hongu-völgyben rododendronok nyílnak. A tavaszi méz pszichotróp hatása a virágjukban található méreganyagoknak köszönhető.

Lépet ugyan csak Mauli vág le a szikláról, de a felszerelést egy egész csapat szállítja a lelőhelyre. Sancha Kulung az 55 kilogrammos hágcsót viszi át a hevenyészett hídon, amelynek elődjét nemrég elmosta a monszunesők következtében megáradt folyó.

Mauli csak mézgyűjtéssel tudja előteremteni a pénzt sóra, étolajra és néhány más alapvető árucikkre, amelyet maga nem tud előállítani. De bármilyen fontos a pénz neki és többi földijének, úgy érzi, ötvenhét évesen ideje felhagynia a veszélyes munkával. Fárad már a lengő hágcsóba kapaszkodó karja, a körülötte zümmögő, ingerült méhek pedig összeszurkálják az arcát, nyakát, karját, csupasz lábát, még a ruháján is átdöfik a fullánkjukat.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. júliusi lapszámában.