Írta: Roff Smith
Fényképezte: Simon Norfolk

Ha egy régi város felszínét megbolygatjuk, bármi előkerülhet: római freskó, középkori korcsolya, még elefántfog is. London az egyik legrégebben lakott európai főváros: építkeztek itt a rómaiak, az angolszászok, a normannok, a Tudor-királyok, a György- és a régens kor előkelőségei, Viktória királynő alattvalói. Emléküket kilenc méter mélységben ma is leletekben gazdag talajrétegek őrzik.


14. század 1348–1350-es nagy pestisjárvány néhány áldozatának csontvázára a Charterhouse Square közelében bukkantak rá. A ragály iszonyatos pusztítást végzett, London lakóinak felét elragadta.

Forgalmas utcák, karcsú felhőkarcolók, hatalmas épülettömbök – a több mint nyolcmilliós nagyvárosban kutató londoni régészeknek nincs könnyű dolguk. Ritkán, és akkor is rövid időre leshetnek be a betontakaró alá, tárhatják fel a múlt maradványait. Nemrég azonban rájuk mosolygott a szerencse: London kellős közepén, a régészeti szempontból legfontosabb körzetben számos építkezés is zajlik, és emiatt több helyütt is megbolygatták a felszínt.


Farringdon állomás építése során a középkori város egy része került napvilágra. A pestis áldozatainak maradványait vizsgálva megállapítható: London már akkor is messze földről csábította a betelepülőket.

Páratlanul gazdag leletegyüttesek, tárgyak milliói, köztük rég elfeledett temetőkből ezrek maradványai kerültek napvilágra, a mintegy 11 ezer éve kezdődött középső kőkortól a 19. század végéig.


2. század Római kori koponyák a Liverpool Street-i állomás közelében kerültek elő. Majd kétezer évet töltöttek a föld mélyén, egy hajdani patak sodorta őket ide. Az egyik szemüregébe simára csiszolódott kavicsok szorultak.

„Izgalmas pillanatképeket kapunk a valaha itt élők mindennapjairól. Rádöbbentenek, hogy mi magunk is csak halandó mellékszereplői vagyunk egy végeláthatatlan történetnek” – véli Don Walker, a múzeum csontleletekkel foglalkozó kutatója.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. júniusi lapszámában.