Írta: Craig Welch
Fényképezte: Jeffrey Kerby és Trevor Beck Frost

A hegyipávián, az afrikai havasi rétek lakója csak az Etióp-magasfölfön honos. Ő a Theropithecus nemzetség utolsó mohikánja; fölmenői évmilliókkal ezelőtt még Dél-Afrikától Spanyolországig és Indiáig előfordultak. Egykor uralkodó főemlősök voltak a Theropithecus-félék (egyikük olyan hatalmasra nőtt, mint ma a gorilla), ám végül kipusztultak – föltehetően az éghajlatváltozás miatt, mert alulmaradtak a versenyben az alkalmazkodóképesebb pusztaipáviánnal szemben, és mert őseink előszeretettel vadászták őket. A nemzetség egyetlen fennmaradt képviselője, a hegyipávián azért is izgalmas kutatási alany, mert életmódját megismerve legalábbis részleges képet kaphatunk arról, hogymint éltek emberelődeink.

Összebújva melegedő hegyipáviánok. Hogy fűből, levelekből, magvakból elegendő energiához jussanak, rengeteg időbe telik; a nap nagy részében ücsörögve eszegetnek, ültükben szabaddá váló mancsukkal tépdesik a gyepet.

A hegyipávián legfeltűnőbb ismérve a mellkasán virító élénkpiros, csupasz bőrterület. A nőstények tarfoltja változtatja a színét, a szélén pedig apró, folyadékkal telt hólyagocskák jelenhetnek meg, általában akkor, ha a nőstény épp fogamzóképes. A domináns hímeken a tarfolt élénkpirosa vörössé sötétedik. Más főemlősök fartáji jellegzetességeikkel hirdetik nemi készenlétüket; a hegyipávián azonban a nap jó részében a hátsó fertályán üldögélve eszeget. A legtöbb főemlős fára mászik, terméssel és levelekkel táplálkozik. A hegyipávián viszont fűszálakat és lágy szárú növényeket tépdes a többivel szembefordítható hüvelykujja segítségével, és – akárcsak a zebra – zápfogaival őrli meg a táplálékot. „Főemlős elvben nem ehetne füvet” – jegyezte meg Kerby. Élettani szempontból ugyanis a fű csekély energiatartalmú táplálék, tömérdek vesződségbe és sok időbe kerül eleget összeszedni belőle, így nem túl jó üzemanyag a jókora agyat kifejlesztő, majd üzemeltető főemlősök számára. Ez lehet a magyarázata, miért kevésbé érdeklődők, kíváncsiak a hegyipáviánok, mint például a botswanai medvepávián, amikor a kutatók játékbabát, gumilabdát mutatnak nekik. Mindebből azonban nem következik, hogy a hegyipáviánok ügyetlenebbek vagy butábbak volnának rokonaiknál.

Hegyipávián ugrik át egy kis patakon, hátán kicsinyével (a kölyöknek csak a farka látszik). Ez a majomfaj csak Etiópiában honos, de rokonaik valaha Afrika déli részétől Dél-Európáig és keletre Indiáig előfordultak.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2017. júniusi lapszámában.