Írta: Florence Williams
Fényképezte: Lucas Foglia

1865-ben Frederick Law Olmsted, a nagyszerű tájépítész a magasból lenézett a Yosemite völgyére, és a táj szépségén elámulva azt mondta magában: ezt a látványt meg kell menteni a fejlődés kártételeitől!

A New York-i Central Park tervezője, Olmsted meggyőződéssel vallotta, hogy minden szép zöld terület a közjót szolgálja. Tudományos tény, hogy ha megkapó tájakban gyönyörködünk, azzal jót teszünk egészségünknek, erőnknek, kivált szellemünk egészségének és erejének, írta. Állítása inkább megérzésen, mint tudományos eredményeken alapult, de az bizonyos, hogy a történelem során sokan vallottak hasonló nézeteket.

II. Kürosz már két és fél ezer éve pihenőkerteket építtetett a Perzsa Birodalom fővárosában. Paracelsus német-svájci orvos a 16. században így fogalmazott: „A gyógyítás művészete nem az orvostól, hanem a természettől ered.” Jó kétszáz esztendővel később, 1798-ban a költő William Wordsworth a Wye folyó partján észlelte csodálattal „az élet undok és meddő zsivaja és lázai” ellen gyógyírként ható harmóniát: „…szemünk, melyet összhang ereje nyugtat s mélységes, hatalmas öröm, a dolgok leglelkébe lát”.

Akkoriban a természet gyógyító erejére még nem volt kézzelfogható bizonyíték. Ma azonban már van. Megannyi egészségügyi probléma, így az elhízás, a depresszió, a rövidlátás is egyértelműen abból fakad, hogy életünk nagy részét zárt térben töltjük. Miként hat a természet testünk és agyunk működésére? Strayer és kollégái ezt a kérdést feszegetik: az idegtudomány és a pszichológia eredményeiből kiindulva mennyiségi alapon közelítenek meg bizonyos, egykor isteni eredetűnek hitt jelenségeket.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. januári lapszámában.