A holdsarló 12-én már könnyen megfigyelhető lesz, sötét égbolton nyugszik le.
Fotó: Márton Dalma Kata

Hold - Aldebaran együttállás 3-án hajnalban
A Bika legfényesebb csillaga szeptember 3-án már éjfél után is csupán 1,5 fokra jár az 51 százalékos megvilágítású Holdtól, a legnagyobb közelségben a hajnali 3 előtti percekben láthatjuk őket. Ekkor a csillag igen kis távolságra, kevesebb, mint negyed fokra lesz a Hold déli oldala alatt, vagyis a Hold átmérőjének felénél is közelebb. A két égitest ekkor 35 fokos magasságban áll majd a keleti égbolton, így kényelmesen fotózható az együttállás akár egy jó irányba néző ablakból is, ha valaki hétfő hajnalban nem szívesen megy ki terepre. Aki persze hosszabb időn keresztül követi a két égitest egymáshoz képest elmozduló párosát, az akár látványos sorozatfelvételt is készíthet arról, amint a félhold átúszik a fényes, sárgásvörös csillag felett.

Ha kristálytiszta égboltunk lesz, akkor megpróbálhatjuk napkelte után is lefotózni az ekkor már1,5- 2 foknyi távolságban álló párost, hiszen a Hold közelsége miatt ilyen alkalmakkor a fényes csillagokat nem lehetetlen megörökíteni a nappali égen is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy tiszta, felhő-, pára- és egyéb szennyező aeroszoltól mentes égboltunk legyen, túl erős szél hatására a légkör elmossa a csillag pontszerű fényét, akkor is, ha nyugodt a légkör. Éjszakánként ennek a csillagnak erősebben vibrál a fénye, s akik távcsővel vagy nagy nagyítású teleobjektívvel fotóznak, ismerik a helyzetet: ilyenkor elmosottá válnak a részletek a képeken. Ha ideálisak a körülmények, akkor viszont ne hagyjuk ki a lehetőséget! Az Aldebaran reggel 8 táján a Hold alatt, tőle kissé jobbra lesz, és mivel 55-57 fokos magasságban lesznek, ez is kedvez a fotózásuknak.

Szeptember 3-án a korán kelők figyelhetik meg a Hold és az Aldebaran igen közeli együttállását.
Forrás: Stellarium

Szeptemberi hullócsillagok - meglepetések is érhetnek 9-én és 10-én
Az augusztusi Perseidák „kistestvére”, az ugyanezen csillagkép közeléből induló Szeptemberi Epszilon Perseidák egy alig néhány éve elismert meteorraj, sajnos még nincs sok tapasztalatunk róla, sem a múltját, sem a szülő égitestét nem ismerjük. Ugyan már a 19. század végén felmerült, hogy létezik ez a meteorraj, számos bizonytalansága miatt csupán a közelmúltban végzett mérések alapján tudták elkülöníteni és ekkor vált egyértelművé a létezése. A bizonyossá válását követően annyi már kiderült, hogy hajlamos a váratlan, nagy fényességű meteorokkal járó kitörésre a raj. Ezekre a kitörésekre nincs előrejelzés, abszolút meglepetésszerűen érkezhetnek, és a rajra jellemzőek a nagy fényességű, látványos, gyors hullócsillagok. 2013-ban például néhány percen belül több fényes tűzgömb is hullott a maximum éjszakáján. A raj maximumát szeptember 9-én várhatjuk, és bár semmi garancia nincs arra, hogy különösebb látványosságra számítunk, a meglepetés lehetősége fennáll most is. Mivel ezen az éjszakán a holdfény egyáltalán nem zavar majd, kedvező időjárás esetén egyébként is érdemes lehet az égboltot csodálni, hátha szerencsével járunk! A maximum éjszakáján is óránként csupán 2-3 meteort ad a raj, alapvetően erre számítson, aki észlelésre, fotózásra fordítja a szabad idejét. Az előző két nagyobb kitörés közt 5 év telt el, s ugyanennyinél járunk a 2013-as kitörést követően, így akár reménykedhetünk is abban, hogy mégis jelentősebb aktivitást nyújt a raj.

Még szeptemberben is láthatunk hullócsillagokat, többek közt a Szeptemberi Epszilon Perseidák rajából
Fotó: Zeller Péter

Alkonyi és esti bolygók szeptember elején
A Vénuszt már csak nagyon tiszta égen láthatjuk, hisz alig egy órával követi a Napot és igen hamar lenyugszik a még világos horizonton. Kicsit hosszabb időn keresztül látszik még a Jupiter, az óriásbolygó kb. 2 órával napnyugta után tűnik a látóhatár alá. A Szaturnusz jelenlétét egészen éjfélig élvezhetjük még, az apránként már távolodó és halványodó, de még mindig ragyogóan fényes Marsot egészen hajnal 2-ig megfigyelhetjük. A 2018-as év bolygók szempontjából meglehetősen ínséges, a távcsöves megfigyelők a bolygók alacsony járása miatt ütköztek nehézségekbe, de lassan már egyáltalán nem marad észlelhető bolygónk, így használjuk ki a lehetőséget! A Marson a porvihar nagyjából lecsendesedett, tehát nagyobb távcsövekkel már megpillanthatóak a felszíni részletei is, erre este 21:30-22:00 között a legalkalmasabb az idő, ekkor jár a legmagasabban (de így is csupán 17-18 fokon) a Mars.

Az esti égboltunk apró, színes fénypontjai nagy távcsövek segítségével gyönyörű arcukat mutatják.
Fotó: APOD/ NASA, JL. Dauvergne, E. Kraaikamp, F. Colas

Holdsarló 11-én és 12-én
Újhold után az alkonyi égbolton először 10-én tűnik fel az ekkor még csupán 1,4 százalékos megvilágítású sarló, azonban ezen az estén igen közel lesz a Naphoz, így a megfigyelhetőségének a gyakorlati esélye közel nulla, alig 40 perccel a Nap után le is nyugszik. 11-én alkonyatkor már kedvezőbb a helyzet, az 5,4 százalékos sarló már feltűnőbb jelenség és 1 óra 15 perccel követi csak a lenyugvó Napot. 45 perccel napnyugtát követően érdemes keresni, ekkor 5 fok magasan áll majd a nyugati látóhatár felett, a holdnyugta ideje ezen az alkonyon a keleti határainknál 20:08, Budapesten 20:18, nyugaton pedig 20:28.

Másnap, 12-én a sarló 11,6 százalékos megvilágítást kap, kimondottan látványos kifli alakot ölt tehát, a megfigyelhetősége is jobb, 1 óra 45 perccel a Nap után nyugszik csak. A holdnyugta 12-én keleten 20:34, Budapesten 20:46, nyugati határainknál pedig 20:57. Mind 11-én és 12-én is láthatjuk a Hold megvilágítatlan felén a Földről visszaverődő derengést, a földfényt. Habár a még épp a látóhatár felett látszó Vénusz is az égen lesz, viszonylag távol, kb. 9 fokra látszik a holdsarlótól balra és lefelé, egészen közel a horizonthoz, a nagyon világos horizont miatt már nem lesz igazán látványos az egyébként is laza kettős.

Hold és Jupiter 13-án alkonyatkor
Egy órával napnyugta után a még pirosló délnyugati ég alján 10 fokos magasságban láthatjuk a 19,5 százalékos holdsarlót, tőle balra 6,5 fokra a Jupitert. A megcsodálásukra és fotózásukra ekkor még egy órányi időnk lesz, a páros nagyjából egyszerre nyugszik majd le, keleti határainknál 21:03-kor, Budapesten 21:14-kor, nyugaton pedig 21:25-kor. Lenyugvásuk idején már sötét lesz az ég, így aki szeretne még a nyári Tejút szépségében gyönyörködni egy kicsit, erre is lehetőséget kap. Mivel a Tejút legszebb régiója egyre inkább eltűnik a horizont alatt, s apránként az égbolt is őszi arcát mutatja, egy kis utószezoni látványért érdemes a szabadban maradni még.

Szeptember 13-án az együttálló Hold-Jupiter páros lenyugvását követően még élvezhetjük a nyári Tejút látványát is, használjuk ki az alkalmat!
Fotó: Klein András