Fotó: Profimedia

A Genfi Egyetem és az angliai Plymouth Egyetem kutatói veszélyes mennyiségű brómot, kadmiumot, higanyt és ólmot mutattak ki az eddig kristálytisztának hitt Genfi-tóból partra mosódott műanyaghulladékban. A kutatás eredményét a Frontiers in Environmental Science című folyóiratban publikálták.
A szakemberek csaknem háromezer tárgyat, köztük játékokat, írótollakat, pamutrongyokat, élelmiszercsomagolásokat, habszivacs- és polisztiroldarabokat vizsgáltak meg. A tárgyak közül nagyjából hatszázat röntgenvizsgálatnak is alávetettek laboratóriumi körülmények között, közülük 19-nél mértek az európai uniós határérték feletti brómszintet, 57-nél pedig veszélyes mennyiségű kadmiumot mutattak ki. A hulladékok egynegyede tartalmazott ólmot, ezek közül is 65 az európai uniós küszöb feletti értéket.

A kutatók szerint a tárgyak nagy része már valószínűleg régóta lehettek a vízben.
„A kimutatott anyagok többségét ma már nem engedélyezik a műanyaggyártásban" - mondta Montserrat Fillela, a tanulmány egyik szerzője, hozzátéve, hogy a műanyag rendkívül lassan bomlik le a vízben. Közelmúltbeli tanulmányok szerint nagyjából 450 évbe telik, mire egy műanyagpalack teljesen eltűnik. Ezek a műanyaghulladékok komoly fenyegetést jelentenek a helyi vadvilágra, mivel az állatok megehetik őket, beléjük akadhatnak, vagy a mérgező anyagok károsíthatják a szervezetüket.

A mostani tanulmány különlegessége, hogy a Genfi-tó az első édesvizű víztömeg, amelyet ilyen típusú vizsgálatnak vetettek alá a kutatók, a műanyaghulladékok problémáját ugyanis ez idáig csupán a tengerekben és óceánokban vizsgálták.

Nem jobb a helyzet az Északi-sarkon sem, ahol a tengeri jégben rekordmértékű a mikroműanyag koncentrációját mutatták ki a bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) kutatói. A szakértők spektrométeres vizsgálatainak eredménye a Nature Communications című tudományos lapban jelent meg.

A kutatók az Északi-sark körül öt különböző térségből vett mintákat elemeztek, amelyeket a Polarstern jégtörő 2014-ben és 2015-ben gyűjtött. Először használtak az elemzéshez egy speciális infravörös spektrométert, amely akkora részecskéket is képes kimutatni, mint egy hajszál átmérőjének egy hatoda, azaz 11 mikrométer. Az eredmény pedig: literenkénti 12 ezer mikroműanyag-részecske.
„Ezzel a módszerrel 2-3-szor magasabb koncentrációjú mikroműanyagot találtak a mintákban, mint a korábbi vizsgálatok alkalmával” - mondta Gunnar Gerdts, az AWI kutatója.

A megjelent tanulmány szerint a szakértőknek sikerült a jégtáblákból a műanyagrészecskék kémiai lenyomatát elemezni és valószínűsíthető eredetükre fényt deríteni. Tizenhét műanyagfajtát találtak ezzel a módszerrel, amelyek között voltak csomagolóanyagok, például polietilén és polipropilén, lakkok és nejlonok, valamint cellulóz-acetát is. Utóbbi a cigarettafilter alkotóeleme.
Azokban a jégtáblákban, amelyek a Csendes-óceánnal összeköttetésben álló Amerázsiai-nagymedencében úsznak, különösen sok polietilént találtak. A kutatók azt feltételezik, hogy ezek az úgynevezett csendes-óceáni nagy szemétszigetből valók.
Az Északi-sarkvidék észak-oroszországi partvidékének tengereiből vett mintákban ezzel szemben elsősorban hajófestékből származó lakkrészecskéket és halászhálókból való nejlonmaradványokat találtak.

A mikroműanyag koncentrációja tehát már nem vezethető vissza csakis az Északi-sarkvidéken kívüli forrásokra - fejtette ki Ilka Peeken, az AWI biológusa. A növekvő hajóforgalom és a halászat is jelentős nyomokat hagyott hátra, melyek az Északi-sarkvidék helyi szennyezésére utalnak - mondta a szakértő.

A jégtáblák a jégzajlás során átvonulnak az Arktiszon, eközben megnőnek, az útközben felvett műanyagot különböző rétegekben 2-11 évre megkötik. Amikor elérik a Grönlandnál lévő Fram-útvonalat és elolvadnak, ezek a tengeri területek is beszennyeződnek mikrorészecskékkel.