A havas táj felett a Hold mindig hálás fotótéma, a kékbe hajló színvilág híven tükrözi a téli hideg élményét. Ha fátyolfelhős az ég, ráadásul láthatunk holdhalót is, persze nem csak teliholdkor.
Fotó: Kaszás Gergő

A Merkúr a hajnali égen
Január elsején reggel 6 óra után már kereshetjük a hajnali, délkeleti ég alján a Merkúrt, a legbelső bolygó az év első reggelén kerül a legjobban megfigyelhető helyzetbe, 1 és 3/4 órával kel a Nap előtt, és fényes is lesz, vagyis a pirkadatban is jól láthatjuk (tiszta égbolt esetén). Megfigyelésére a 6:30 körüli időpont a legideálisabb, ekkor nincs még túl világos, de már pirkad, a bolygó kb. 6-7 fok magasan látszik az ég alján. A későbbi napok során a bolygó egyre alacsonyabban lesz, a hónap közepére már sokat romlik a megfigyelhetősége, ekkor már csak egy órával fogja a napkeltét megelőzni, érdemes tehát a január első napjait kihasználni, amikor a megfelelő időjárás lehetővé teszi.

Telihold január 1-jén, 2-án éjszaka
Akár már elsején este is telinek tekinthetjük égi kísérőnket, holdkeltekor 99,6 százalékos megvilágításban lesz, 2-án hajnalra, holdnyugtára már a hiányzó töredéke is kap napfényt. 1-jén este a holdkelte időpontja keleten 15:32, Budapesten 15:44, nyugaton 15:55. 2-án reggel a holdnyugta ideje keleten 07:17, Budapesten 07:29, nyugaton pedig 07:38 lesz. Így akár az év első munkanapját kezdhetjük is a telihold megfigyelésével, talán a szép látvány lendületet is ad az ünnepek alatt berozsdásodott munkakedvünknek.

Napközelben a Föld január 3-án
Ma már egyre többen tudják, hogy bolygónk nem a nyári meleg, hanem a téli hideg időszakban kerül legközelebb a Naphoz a keringése során, s így az évszakok hőmérsékletéhez nincs köze a helyzetének (csupán a tengelyferdeségének).
A januári napközelség idején a napkorong mérete kis mértékben (kb. 3,5 %-kal) nagyobb annál, amit a naptávol nyári időpontjakor észlelhetünk, az eltérés még annál is kisebb, amit a hold esetében látunk földközeli vagy földtávoli teliholdkor. Ha szeretnénk a két időpontban összehasonlító felvételt készíteni a napkorongról, két dologra érdemes figyelni: a legfontosabb, hogy a fotózáskor használjunk erre a célra készült napszűrőt, másodsorban pedig várjuk meg, míg a nap kellően magasan jár az égen, mivel a horizont közelében torzul az alakja, érdemes a déli órákat választani. A fotókat természetesen azonos fókusztávolságú teleobjektívvel (vagy távcsővel) készítsük, hisz így lesz csak valós a látszó eltérés.

Napszűrőt, fotózáshoz használatos fémbevonatú fóliát csillagászati szaküzletben vásárolhatunk, ha szeretnénk a Napot máskor is fotózni, érdemes ezt a kis beruházást megtenni, segítségével megörökíthetjük a napfoltokat, vagy a napkorong előtt átvonuló repülőgépeket, szerencsés esetben (egy kis tervezéssel) a Nemzetközi Űrállomást is.

Összehasonlító kompozit kép a napközel (január) és a naptávol (július) idején a napkorongról készült fotókból
Fotó: Enrique Luque Cervigón /APOD/NASA

Mars-Jupiter közeli együttállása 7-én
Az év első és igen közeli együttállását 7-én a hajnal előtti órákban figyelhetjük meg, a bolygók 3 órakor kelnek, 4-kor már kb. 10 fok magasságban láthatóak, így ez az időpont ideális a megfigyelésre. Ha nem szeretnénk ilyen korán felkelni, fél 7 felé, vagyis egy órával a napkelte előtt még jól láthatóak, ekkor 25 fokos magasságban a délkeleti égen lesznek. A két bolygó látszólagos közelsége 12 ívperces lesz, ez a telihold vagy a nap átmérőjének kb. a harmada. Alkalmazkodjunk az időjáráshoz, ha 7-ére nem az előrejelzés, előző reggel, 6-án kb. kétszer ekkora távolságban lesz a két bolygó, ez is igen látványos közelséget jelent, hasonló helyzet lesz másnap, vagyis 8-án is.
Ha szerencsénk van és derült (vagy legalábbis nem zavaró, vastagon felhős) a keleti egünk 7-én, akkor a Jupitert láthatjuk kissé magasabban, fényesebben, vagyis őt vesszük majd elsőnek észre; a halványabb Mars nála picit lejjebb és jobbra áll majd. Vékony fátyolfelhőkön át mindkét bolygó megpillantható marad, sőt, a felhők okozta fényszóródás miatt kis fényudvarokkal ékesen még szebbnek láthatjuk.

7-én hajnalban igen közeli együttállásban figyelhetjük meg a Jupitert és a Marsot a délkeleti égen
Forrás: Stellarium

Hold-Mars-Jupiter együttállás 11-én
A néhány nappal korábbi Mars-Jupiter duót 11-én kiegészíti a fogyó (28%-os megvilágítású) Hold is, a három égitest közül a Hold lesz legmagasabban, alig 4 fokkal alatta a Jupiter ragyog, kissé még lejjebb (a Holdtól 5 fokra) és balra a Mars is ott vöröslik. A megfigyelést ismét a kora reggeli időre érdemes tartogatni, 6:00 - 6:30 körüli időpontban jól láthatjuk mindhármukat.

Még mindig nem kell nagyon korán kelni a hajnali együttállások megfigyeléséhez, így a 11-én látható hármast, a fogyó Holdat a Mars és a Jupiter társaságában akár a reggeli kávénk elfogyasztása közben is megnézhetjük.
Forrás: Stellarium

Merkúr-Szaturnusz együttállás 13-án reggel
Igazi kihívás lesz az két bolygó hajnali megfigyelése, mivel csak egy bő órával előzik meg a napkeltét, vagyis már meglehetősen világos horizonton kelnek fel negyed 7-kor. A Szaturnusz kissé halványabb, ő bukkan fel elsőnek a látóhatáron, s négy perccel rá a fényesebb Merkúr is megjelenik. A bolygók nagyjából a telihold átmérőjének megfelelő (fél ívpercnél hajszálnyit nagyobb) távolságban lesznek egymástól, így ez is közeli együttállás lesz, és ha tiszta égbolt vár ránk, akkor szép látványban is lesz részünk abban a kis időben, míg nem túl fényes az égi háttér. Mivel gyorsan világosodik, érdemes minél hamarabb kinézni a délkeleti ég aljára, 06:50-kor kb. 5 fok magasan láthatjuk őket még, de ezt követően igen gyorsan belevész a fényük a hajnalpírba.

Nyár a télben
Néhány nappal telihold után, amikor égi kísérőnk már kissé később kel, ha tiszta az égbolt, nyugat felé vessünk egy pillantást: kora este (18:00 körül) még jól láthatjuk a Nyári Háromszög csillagait, s köztük a Tejút szalagját. Míg nyáron e csillagok a fejünk felett ragyognak, a tél közepén már a nyugati ég alján, lenyugvóban figyelhetjük meg őket. Miközben talpunk alatt ropog a tél a fagyos talajon, az égbolt egy csepp nyárral vigasztal! A Nyári Háromszöget alkotó csillagok fényesek, így akár városból is láthatóak, de a teljes élményt, a Tejúttal együtt, természetesen csak a településeken kívül kaphatjuk meg.
Fényszennyezéstől távoli helyszínen szerencsénk lehet még az állatövi fény megpillantásához is, az égi háttérnél kissé világosabb, a horizonttal kb. 45 fokos szöget bezáró fénykúp a Nyári Háromszögtől balra látható.  Igazán szép majd februárban és márciusban lesz a fénykúp, ám már ilyenkor is jól látszik a Naprendszerünk keringési síkját követő porszemcsék fénylése.

A kora esti nyugati égen a Nyári Háromszög fényes csillagai és a Tejút sávja nyári hangulatot csempésznek a téli hidegbe.
Fotó: Landy-Gyebnár Mónika

Meteorok januárban
A hónap elején, egészen pontosan 3-án lesz a Quadrantidák rajának maximuma. A problémánk két részből áll: először is a telihold után alig egy nappal még tiszta égbolt esetén is csak kevés meteort láthatunk, másrészt ez a raj igen rövid, néhány órás maximummal jelentkezik, vagyis ha nem a megfelelő pontján vagyunk bolygónknak, akkor egyszerűen lemaradunk a show-ról. Idén a maximum pontos idejét este, 23:00 óra körül várják a számítások alapján, azaz akár szerencsénk is lehetne. A raj időnként látványos kitörésekkel örvendezteti meg a szerencsés és nem túl fázós megfigyelőket, és bár a maximum éjjelén kis ideig akár 100 meteor is felvillanhat egy óra alatt az égen, ennek csak töredékét észlelhetjük az igen erős holdfényben. A várható (és látható) meteorok száma maximum 20-25 darab óránként, ami persze nem rossz, a meteorrajongókat leginkább az szokta motiválni e raj megfigyelésére, hogy legközelebb csak áprilisban lesz nagyobb aktivitás, így a böjti szezon meteorok szempontjából is hosszas böjt lesz.

A Quadrantidák közepes sebességűek, ám előfordul a rajból hulló fényes tűzgömb is, azonban a halványabb rajtagok megjelenése az általános. Az időjárás sok esetben nem teszi lehetővé a megfigyelést, vagy ha mégis derült ég van, akkor könnyen lehet erős szél, ez pedig nem szokott igazán jó motiváció lenni az amúgy is hideg téli éjszakákon.
A raj radiánsa, vagyis a meteorok látszó kiindulási pontja az északkeleti égbolton, a Nagy Göncöl rúdjának vége közelében van, a 23:00 óra körüli maximumkor még elég alacsonyan áll, vagyis kedvezőbb lenne inkább az éjfél utáni időszakban lesni a meteorokat. A közel teliholdas égbolton a megfigyelést csak fanatikusoknak javaslom a csalódások elkerülése végett!