Fotó: Profimedia

Ma még választhatunk: saját döntésünk lesz, hogy szakítunk az eddigi gyakorlattal, vagy egy apokaliptikus katasztrófában összeomlik az emberi civilizáció – mondta Hajnal Klára a Pécsi Tudományegyetem Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék adjunktusa a Piac&Profit által rendezett Fenntarthatósági Csúcson, 2015. november 18-án.

A fenntarthatóságra való törekvéseket alapvetően befolyásolja, hogy felismerjük a saját helyünket a Föld ökoszisztémájában. Ennek részeként szakítanunk kell a hagyományos „növekedési alapú” modellel, hogy valóban érvényesülhessen a fenntarthatósági modell. „A fejlődéshez való jogot úgy kell érvényesíteni, hogy a ma élő és a jövő nemzedékeinek érdekei is érvényesüljenek” – emelte ki a szakértő, aki szerint az elmúlt években, évtizedekben horribilis mennyiségű pénz és energia ment veszendőbe amiatt, hogy ezt az alapelvet nem tartották szem előtt. „A hagyományos rendszer ugyanis úgy oldja meg a gondokat, hogy újrateremti a problémákat” –  tette hozzá.

Hajnal Klára
Fotó: Piac&Poifit

Az új szemlélethez a gazdaság és a társadalom törvényeit is az ökológiai rendszerek működéséhez kell igazítani. „Ha a tudásunkat és a technológiánkat csak a növekedésre koncentráljuk, akkor előbb-utóbb elérkezünk ezek határaihoz. Vannak jelek arra, hogy már közeledünk ehhez a határhoz: a jelenlegi válságok és háborúk ennek határkövei, miközben a tudóstársadalom harmada közvetve, vagy közvetlenül a fegyveriparban dolgozik.

„Tudósként nem kellemes belátni azt, hogy olyan réteghez tartozunk, amelynek jelentős része a gyilkolás tökéletesítésén dolgozik” – mondta Hajnal. Szerinte alapvető paradigmaváltásra van szükség, amely a bolygó fenntartási képességeit helyezi előtérbe, miközben kiköveteli a mindenki számára elérhető, megfelelő életminőséget. Véleménye szerint ehhez nem zöld gazdasági megoldásokra van szükség. „A zöld gazdaság jó irányba tett lépés, de nem elég. A zöld megoldások hozzásegítenek minket ahhoz, hogy tisztább, jobb környezetet teremtsünk, de ahhoz, hogy valóban fenntartható legyen az életünk, a kék gazdaságot kell bevezetnünk. Ebben az esetben a helyi erőforrásokra koncentrálva, helyi alapú gazdaságot kell kiépíteni” – emelte ki az adjunktus.
A szakértő szerint a biodiverzitás megerősítésére lenne szükség: egy optimálisan sokszínű rendszer ugyanis képes lenne megfelelően alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, elegendő élelmiszert termelni, méghozzá nulla hulladékkal.

Juhász Árpád geológus, a konferencia fővédnöke így emlékszik az elmúlt évek változásaira: „A nyolcvan év alatt, amit megéltem, nagyot változott a világ. Amikor megszülettem kétmilliárd ember élt a földön, míg napjainkban hétmilliárd. Az emberiség demográfiai robbanása óriási mértékű és a mai világunk kulcskérdésévé vált. Amikor egyetemre jártam, a vas-és acél korszakát éltük, az oktatásunk a minél több nyersanyag kitermelése, feldolgozása körül forgott, anélkül, hogy egyáltalán figyelembe vettük volna a negatív környezeti hatásokat. Minél több olaj, minél több ásványi nyersanyag – ez volt a jelszó. Először a nyolcvanas évek végén kellett nyíltan szembeszállnom korábbi szakmai meggyőződésemmel. A Hévízi-tó megmentése kapcsán, élére álltam annak a programnak, amelynek köszönhetően a Dunántúlon megszűnt a karsztvízkiemelés és megkezdődhetett a helyreállítás. ”

Juhász Árpád
Fotó:PP/Hatlaczki Balázs

A gleccsereket kutatva azt is látnunk kellett, hogy minden jégfolyam jelentősen redukálódott az elmúlt évtizedekben. Juhász Árpád sosem gondolta volna, hogy ötven évvel ezelőtt készített fotói dokumentumértékűek lesznek, de amikor elővette régi felvételeit az általa látott gleccserekről, megdöbbenéssel tapasztalta, mennyire visszahúzódtak a jégárak. „Ezeknek a közvetlen hatásait azok az országok érzik, amelyek közvetlenül függenek a gleccserekből fakadó ivóvíztől. Ilyenek a Himalája környéki országok ahol százmilliók ivóvízellátása kerül veszélybe. Amikor összehasonlítottuk a nyolcvan-száz évvel korábbi állapotokat a jelenlegi helyzettel, már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy az emberi tevékenység lehetetlenné teszi bizonyos régiókban magát az emberi életet is. Már a nyolcvanas években látni lehetett, hogy előbb-utóbb az emberek feladják a küszködést és tömegesen indulnak meg olyan régiók felé, ahol tiszta vízhez, elegendő élelmiszerhez juthatnak” – hangsúlyozta a geológus.

Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ IPCC kutatócsoportjának tagja, a Közép-Európai Egyetem (CEU) munkatársa fölhívta a figyelmet a következőkre: „Nem éppen kedvező adat, hogy 1990 óta 50 százalékkal nőtt a globális üvegházgáz-kibocsátás. Az ENSZ a napokban bejelentette, hogy a párizsi klímacsúcs előtt az egyes országok által bevállalt emissziócsökkentési célokkal kalkulálva 2,7 Celsius-fokban lehetne fixálni a globális felmelegedést, ami jobb eredmény, mint az a 2 Celsius-fok, amiről évek óta szó esik a klímapolitikai diskurzusokban. Az egy főre jutó emisszió az EU-ban és Amerikában is jelentősen csökkent, de sajnos ezt sokan a szakmában sem tudják. Ugyanakkor óriási emissziómérséklést kellene végrehajtani ahhoz, hogy a felmelegedés megfékezése megvalósulhasson – és ez nem túl reális cél.”

Nem tudjuk kívül tartani a világunkon a globális problémákat, ezekkel saját szintünkön kell kezdenünk valamit. Ruzsa Ágota, a SOL Intézet igazgatója kiemelte, manapság abban látja a legnagyobb gondot, hogy bármilyen probléma megoldásáról legyen is szó, mindig nagy lépésekkel kezdjük. Ezzel szemben az apró, megfontolt lépések hamarabb célhoz vezethetnek. A cselekvés szintjén még mindig botladozunk, a problémák tudatos felismerése és a tudatos vállalása már egy jelentős előrelépés lenne.

Hortobágyi Ágoston a Green Business Szövetség képviseletében hangsúlyozta, hogy a problémákat soha nem felülről lefelé kell megoldani, hanem alulról indulva. A szövetség célja, hogy a zöld megoldásokat kézzelfogható szintre emeljék a cégek életében. Szeretnék elérni, hogy a zöld szemléletű céges megoldásokat ne csak „menősége” miatt használják a vállalkozások, hanem mert felismerik a benne rejlő üzleti potenciált.