Fotó: Francsics László NAGYÍTÁS

A mellékelt felvételt Francsics László a Mátra magaslati, fényszennyezés-mentes környezetében készítette, összesen négy és fél óra expozíciós idővel, 200/800-as asztrográf és csillagászati célra módosított Canon EOS 350D kameraváz használatával.

A Tejút, azaz galaxis otthonunk négy nagy spirálkarból áll, melyből az Orion-kar Naprendszerünk közvetlen környezetében helyezkedik el. A csillagok millióit magába foglaló spirálkarban lévő kétezer naptömegű csillagközi anyag, azaz a por és gáz, hatalmas csillagközi felhőt alkot, benne a csillagok szülőhelyeivel, mint megannyi csillagkeletkezési régióval.

Ebben a por- és gáztömegben rejtőző egyik csillagbölcső, az Orion-köd jelenleg különleges állapotban van. 1500 fényévre a Naprendszertől a kozmikus gázfelhőben fiatal csillaghalmaz formálódik, miközben fél tucat óriás, és több tucat kistömegű csillag dobja le magáról a saját fényében ragyogó felhőburkot. A híres francia csillagász, Charles Messier 1771-ben a távcsövébe pillantva két tündöklő ködöt is felismert. Az egyiket M42, a másikat M43 sorszámmal látta el; mindkettőt az Orion-ködhöz pozícionálva. Az M42, a kép jobb oldali ködösségének középpontjában egy fiatal csillagtársulás, a Trapézium rejtőzik, ami a négy legfényesebb csillaga által kirajzolt trapéz alakzatról kapta a nevét. 

A Trapézium csillagai a keletkezésük befejező fázisában vannak; ultraibolya sugárzásuk készteti fénylésre az Orion-köd anyagát. Csillagszelük meggátolja a halmazban újabb csillagok létrejöttét és kis tömegű csillagtársaik további fejlődését, másutt viszont összesűrítik a csillagközi anyagot, így ott ismét új csillagok alakulhatnak ki. Az Orion-köd belsejében egy másik nagy tömegű csillag heves csillagszele apró, körkörös üreget fúj a környező gáz- és porfelhőbe, ultraibolya sugárzása pedig gerjeszti a környező anyagot, így rózsaszínes fényben rajzolódik ki a gömbhéj fala (az M43-as sorszámú objektum).

Az Orion-köd közvetlen szomszédságában (a felvételen balra) egy korábban lejátszódott csillagkeletkezés során létrejött csillaghalmaz kékes színű fénye verődik vissza a kozmikus ködök anyagáról. Az NGC 1977 nevű halmaz is, része az Orion OB1 asszociációnak, amelynek legidősebb csillagai kozmikus viszonylatban fiatalok; csupán 2 - 4 millió évesek.

Forrás: ng.hu
Francsics László - ptes.hu