Romániában a Kárpátok fő gerincén túl az ún. Kárpát-kanyar külső vonulatai alacsony dombságokká szelídülnek. Buzau környékén a homokkő dombok között különös táj tárul a szem elé. A kopár, erózió-marta badland felszín, amely méreteivel és formáival már önmagában elképesztő, csak előhírnöke az európai viszonylatban páratlan geológiai jelenségnek: az itt nagy számban előforduló iszapvulkánoknak.


A holdbéli tájon, amíg a szem ellát, az egyhangú környezetből néhány méteres sárkúpok emelkednek ki. Központi csúcsuk kis méretű kráter, amelyben homokkal, agyaggal kevert víz, sár és iszap fortyog, egyes helyeken folyamatosan, máshol szabályos vagy bizonytalan időközönként, a mélyben lévő erők szeszélyei által befolyásolva. A bugyogó iszapkráterekből helyenként lávafolyásokra emlékeztető sárfolyamok, iszapárak indulnak el.

 Fotó: Matei Sidon

Fotó: Matei Sidon


A kietlen táj kráterei és iszapvulkánjai egyedülállónak számítanak a kontinensen. Az iszapvulkán elnevezés tulajdonképpen nem is teljesen helyes. A Buzau környéki képződmények ugyanis „hideg vulkánok”. Ez azt jelenti, hogy a fortyogók nem a Föld belső hője és a magma ereje által táplált vulkáni utóműködés jellegzetes megnyilvánulásai, hanem Románia legkiterjedtebb kőolaj- és földgázmezője alól, tektonikus repedések mentén föltörő gázok által kialakított formák, amelyeknek semmi közük sincsen a valódi vulkáni vagy posztvulkáni jelenségekhez.

 Fotó: David Hameryd

Fotó: David Hameryd

Szöveg: Csuták Máté


Kapcsolódó cikk:
Nem nyugszik az indonéziai iszapvulkán