Csak az a kérdés, mikor.

A tudósok ókori leletek és megdöbbentő új tudományos felfedezések segítségével próbálják felfedni a Vezúv titkait. Nincs még egy vulkán, amelyet olyan szigorú megfigyelés alatt tartanának, mint a Vezúvot, méghozzá jó okkal. A Vezúvval kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog, amit el kell fogadnunk, hogy működő vulkánról van szó, amely fölött nincs hatalmunk, működő vulkánról, amely több százszor tört már ki, mindannyiszor katasztrofális következményekkel. A leghíresebb kitörésre i. u. 79-ben került sor, ekkor egy szempillantás alatt elpusztított több ezer embert Pompejiben és Herculaneumban.


Veszélyben a város?
Ugyanez újra megtörténhet. Általában kétezer – plusz-mínusz kétszáz – évenként beindul az ég felé irányított hatalmas rakétahajtómű, és a hamufelhő.

Ráadásul ma még nagyobb a tét. A tudósok régebben úgy tartották, hogy Nápoly városát nem fenyegeti veszély, ha ismét felébred a Vezúv. Egy csaknem 4000 éve, a bronzkorban történt kitörés mostanában felfedezett bizonyítékai azonban elgondolkodtatják a kutatókat. A bronzkori kitörés ugyanis leginkább a Vezúvtól nyugatra fekvő területeket érintette, amibe Nápoly is beletartozik. A Nápolyban élők azt hiszik, biztonságban vannak, mert tudják, hogy a legutóbbi kitöréskor a vulkántól délre fekvő Pompeji pusztult el. Pedig semmi nem garantálja, hogy ismét dél felé fog kitörni a vulkán, mert ugyanúgy kilövellhet egyenesen Nápoly szíve felé is.

Ha a kitörés a közeljövőben történik, a tudósok tartanak attól, hogy a térséget felkészületlenül éri majd a katasztrófa. Hivatalosan azt tanácsolják, hogy mindenki költözzön el a térségből, hogy minél kevesebb legyen az áldozat, ha beüt a katasztrófa, márpedig valamilyen katasztrófára mindenképp számíthatunk. Ám egyre nagyobb a népesség, és a házak, épületek egyre közelebb terjeszkednek a Vezúvhoz ahelyett, hogy távolodnának tőle. Így az evakuáció hatalmas problémát jelent.

A geológusok most próbálják meghatározni, mikor ébred fel újra a szunnyadó vulkán. A Vezúv a nápolyiak fejéhez szegezett óriási pisztoly csodálatos, szembeszökő jelképe.

 A Vezúv kráterének részlete (Fotó: Koncsikné Káli Andrea)

A Vezúv kráterének részlete (Fotó: Koncsikné Káli Andrea)


Pliniusi kitörések, piroklasztikus ár
A Vezúv nagy erejű kitöréseit „pliniusi kitörésnek”-nek nevezik, amelyek a másodperc töredéke alatt több ezer emberrel végeznek, az úgynevezett piroklasztikus ár, vagy folyam révén. A vulkán fölötti forró légoszlop végül képtelen az égben tartani a sok hamut, követ és parazsat, és ekkor az egész lezúdul több kilométer magasról, mint egy lavina. Csakhogy ez a lavina hó helyett több száz kilométeres óránkénti sebességgel száguldó parázsból és sziklákból áll, amelyek hőmérséklete esetenként meghaladhatja az 1000 Celsius fokot.

A Világkereskedelmi Központ esetében az összeomló ikertornyok együttes ereje 1, 6 kilotonna volt, a belőlük felszálló füstfolyam lökéshullámának az ereje pedig mindössze egy tízezrede volt a Vezúv 79-es kitörésének. A Vezúv pliniusi kitörései között gyakran évezredek telnek el, ám ez nem jelenti azt, hogy a vulkán lecsendesült.

Az elmúlt ötszáz évben hatszor történtek kisebb, tudományos nevükön szub-pliniusi kitörések. A pliniusi és a szub-pliniusi vulkánkitörés között mindössze mértékbeli különbség van. Pliniusi kitöréskor hegynyi mennyiségű anyag lövell az égbe, és sok-sok kilométerrel távolabb is beborítja a tájat. A szub-pliniusi esemény alapvetően ugyanez, csak léptékben jóval kisebb. A szub-pliniusi kitörések valószínűsége rendkívül magas, mintegy 90%, ezek a kitörések talán nem annyira robbanásszerűek, de attól még ugyanolyan halálosak.

Legutóbb a második világháború idején történt ilyen. A Vezúv 1944-es kitörése szub-pliniusi, azonban a maga nemében mégis veszélyes volt. Annyi parazsat és sziklát záporozott a tájra, hogy 26, összedőlő épületekben rekedt ember vesztette életét. A legfrissebb statisztikák szerint a következő kitörés nagysága várhatóan legalább szub-pliniusi lesz. Azonban a Vezúv esetében rendkívül bonyolult ennek az előrejelzése.

Voltaképp bármely vulkán kitörését lehetetlen pontosan előre megjósolni. A tudósoknak a vulkán múltjában rejlő nyomokra vadászva kell meghatározniuk a jövőjét.

Időszámításunk szerint 79., augusztus 24-én az általában békés Vezúv heves kitörésbe kezd. Kő-, füst-, és gázoszlop lövell a levegőbe, majd, amikor az oszlop 32 kilométer magasra nő, leomlik és sűrű, nehéz törmeléke beborítja a környező térséget, beleértve Pompeji és Herculaneum virágzó római kori városait.

 Pompeji romjai és a Vezúv (Fotó: Csuták Máté)

Pompeji romjai és a Vezúv (Fotó: Csuták Máté)


A kitörését követően eluralkodik a káosz. Az emberek a családtagjaikat keresik, összegyűjtik a holmijukat, és biztonságos búvóhelyet keresnek. Rájönnek, hogy nagy a baj, sokan, talán a legtöbben gyorsan megkezdik az evakuációt. A városlakók többsége szépen összegyűjti a családját és az állatait, majd bezárkózik a házaikba.

Ahogy múlnak a percek, egyre több kő és hamu halmozódik fel a földön és a házak tetején, és már csak idő kérdése, mikor kezdenek összerogyni az épületek. Odakint azok, akik menekülni próbálnak, a félméternyi törmeléken bukdácsolva haladnak előre, mindhiába, hiszen hamarosan sokkal rosszabbra fordulnak a dolgok. Augusztus 25-én egyszerűen összeomlik a hamuoszlop, amely több mint 12 órán keresztül köveket és gázokat köpött magából, mivel a levegő már nem bírja megtartani. Izzó gáz, kövek és hamu lavinájává alakul, amelynek gőzében Pompejiben az áldozatok többsége percekig fuldoklik, mielőtt végez velük az áradat.

 Pompejiben az áldozatok többsége halála bekövetkezte előtt percekig fuldoklott. (Fotó: Time&Life Piczures/Getty Images/National Geographic)

Pompejiben az áldozatok többsége halála bekövetkezte előtt percekig fuldoklott. (Fotó: Time&Life Piczures/Getty Images/National Geographic)


A 13 kilométerre fekvő Herculaneum lakóira azonban még ennél is szörnyűbb halál vár. A városon végigsöprő piroklasztikus folyam még nagyobb hőmérsékleten izzik. A várost elönti a lávafolyam, leradírozva belőle egy teljes szintet, amelyet a tengernél vetett csak ki magából.

Amikor az első folyam végigsöpör Herculaneumon, minden élőlény elpusztul, egészen a baktériumokig. Az egyik nagy paradoxon, hogy mivel Herculaneumban forróbb a felhő, sokkal jobban tartósít mindent, mint Pompejiben, ahol nem volt annyira magas a hőmérséklet. Az egész város megdermed egy időpillanatban. A hömpölygő piroklasztikus folyam a tengerhez érve visszaáramlik, és ez a visszaörvénylés olyan erős, hogy betör az épületekbe is, s még az ablakokat is kitöri.

 Herculaneumban a piroklasztikus áradat tökéletesen konzerválta a várost. Még az ősi freskók és mozaikok is fennmaradtak. (Fotó: Koncsikné Káli Andrea)

Herculaneumban a piroklasztikus áradat tökéletesen konzerválta a várost. Még az ősi freskók és mozaikok is fennmaradtak. (Fotó: Koncsikné Káli Andrea)


Az ókori partvonalon álló csónakházakból százával kerülnek elő a 79-es kitörés áldozatai. A városlakók ezekben a part menti, üreges építményekben húzódnak meg, mivel nincs hová menekülniük. Biztonságos helyeket kerestek, és a csontvázakat egyértelműen olyan helyeken, masszív boltívek alatt találták meg, amelyek normális esetben biztonságot nyújtottak volna. Óvóhelynek például kiválók. A hömpölygő piroklasztikus folyammal szemben azonban semmi nem nyújthat védelmet.

Herculaneum rakpartjánál található az a tizenkét rakparti fülke, ahol a Vezúv 79-es kitörésekor történt tragédia legdrámaibb bizonyítékait találták meg.

A fülkéket kitöltötte az első piroklasztikus folyam, amely rendkívül forró volt, és mintegy háromszáz emberrel végzett, akiknek a maradványai innen kerültek elő. A csontvázakat vizsgálva azonban újabb részletekre bukkantak. A megfeketedett belsejű, peremén töréssel rendelkező koponyák nagyon magas hőmérsékletre utalnak, valószínű, hogy a folyam izzásától egyszerűen felrobbantak. Ezek az emberek 500 Celsius fokot meghaladó hőmérsékletnek voltak kitéve, mondat közben, egy falat étel lenyelése közben, két századmásodperc alatt haltak meg. Egy szempillantásnál is gyorsabban. A húsban található összes víz azonnal elpárolgott, és süvöltve távozott a testből, a forró vér pedig felforralta az agyat, amely szétrobbantotta a koponyát. Aztán ez a gőz lehűtötte a hamut és a levegőt, amely azonnal rádermedt a csontokra, megőrizve azokat abban a pozícióban, amelyben a halál pillanatában voltak.

 A Herculaneumból előkerült csontvázak szörnyű tragédiák emlékeit őrzik (Fotó: O. Louis Mazzatenta)

A Herculaneumból előkerült csontvázak szörnyű tragédiák emlékeit őrzik (Fotó: O. Louis Mazzatenta)


A Herculaneumból származó bizonyítékok rendkívül fontosak a vulkánnal kapcsolatos kockázatelemzés szempontjából. Az áldozatok tehát fontos dolgot bizonyítanak: még a vulkántól ilyen távolságban sincs esély az életben maradásra, hiába bújnak el az emberek az épületekben. Kitörés esetén csak úgy lehet megmenteni az embereket, ha a vulkán 20 kilométeres körzetében teljes evakuációt rendelnek el. Ha a lakók nem fogadják meg a tudósok tanácsait, ugyanaz a sors vár rájuk, mint Herculaneumi őseikre.

Szeizmikus vizsgálatok – non-stop megfigyelés
Szeizmológusokból álló csapat figyeli a Vezúvot napi 24 órában, heti 7 napon át. A Vezúv nem maga a vulkáni tevékenység miatt a legveszélyesebb és a legalaposabban tanulmányozott tűzhányó, hanem mert nagyon sokan laknak a környezetében.

Száz megfigyelőállomást helyeztek el stratégiai pontossággal a vulkán körül, és a környező térségben, amelyek valós időben gyűjtik és továbbítják az adatokat, amelyeket a Vezúvtól mintegy 16 kilométerre álló Nápolyi Vezúv Obszervatóriumba továbbítanak. A beözönlő adatok között a kutatók a kitörés előfutárait fürkészik, például a kráterben bekövetkező hőmérséklet-, és gázösszetétel-változásokat. De azt is tudják, hogy gyakran a földrengés is lehet korai intő jel. A hirtelen megnövekedő szeizmikus aktivitás azt is jelentheti, hogy a föld alatt bugyogó magma megindult felfelé.

A legfrissebb adatok szerint a Vezúv nagyon is ébren van. Évente legalább 200 kisebb földrengést észlelnek, amelyet az emberek nem is éreznek, csak a műszerek. Bizonyos mozgások a készülődő kitörést jelezhetik, míg mások csupán megszokott földmozgások. A felszín felé tartó magma egyik legjobb jelzője a szeizmikus tevékenység. A felfelé törekvő magma sok repedést, nyílást idéz elő, és remegni kezd a föld, ami azt jelzi, hogy valami mozgásban van.

Tényleges kitörés miatt akkor kell aggódni, ha rövid időn belül sorozatban, vagy rajban több földrengést is észlelnek. Ha valóban kitörés készülődik, más előfutárok is társulhatnak a rengésekhez, például megváltozik a gázok összetétele, vagy megemelkedik a talaj a hegy közelében. Ám egyetlen jelből sem következtethetünk bizonyosan a várható eseményekre. A tudósoknak ezért további intő jelek után kell kutatniuk a Vezúv múltjában.

Nem a Vezúv 79-es kitörését megelőző szeizmikus tevékenység volt a fenyegető veszély első intő jele, amit elmulasztottak. Már akkoriban is korábbi kitörések bizonyítékai tarkították a környező tájat. Magukhoz a házakhoz használt építőanyag is korábbi pusztításokból maradt vissza. Minden egyes kő – sárgás tufa –, amelyet a házaik építéséhez használtak, egy korábbi kitörés terméke. Az embereknek azonban fogalmuk sem volt, hogy a Vezúv szolgáltatta ezt az anyagot.


Intő jelek?
A földrengés csupán töredéke volt a sok komolyan nem vett előjelnek. A Herculaneumban végzett ásatások során felfedezték, hogy a 79-es kitörést megelőzően megemelkedett a talaj, mivel a magmakamrában is mozgások jelentkeztek. A talaj ötven év leforgása alatt 4, 5 métert emelkedett és süllyedt, ezt a mozgást a tudomány bradisism-nek, görögül lassú földrengésnek nevezi. Évtizedek során persze úgy érzékelték, hogy nem a talaj, hanem a tenger mozog. Hirtelen felduzzad, majd visszahúzódik, és így tovább, sok-sok éven keresztül.

A jelenséget a vulkán alatt fortyogó magma nyomása okozza. Ha nő a nyomás, megemelkedik a talaj, ha csökken, a talaj is lesüllyed.

A mai part az ókori várostól több száz méternyire húzódik, ám kétezer éve a víz ezeknek a Herculaneumi épületeknek az alapját nyaldosta. Ez a drámai mozgás bizonyítja, hogy a magmakamra folyamatosan aktív volt, és arra készült, hogy pusztítást végezzen a térségben. A felszín alatt 2 kilométernyire található a magmakamra, amely felfelé nyomja, és hevíti a kőzetben lévő folyadékokat. Aztán vannak pillanatok, amikor lesüllyed, aztán megint felemelkedik, majd ismét lesüllyed, és közben kavarog a tenger, végül pedig jön a kitörés.

 Az ókori Serapis-szentély romjai a Nápolyi-öböl északi részén fekvő Pozzuoli városában. A szentély három megmaradt dór oszlopának alsó részén látható sötétebb sáv a kizárólag az árapályzónában élő fúrókagylók (<i>Lithodomus</i>) nyomai. A fúrókagylók igazolják a tengerszint-változást – és a talaj megemelkedését-lesüllyedését –; hiszen egyértelműen jelzik az egykori tengerszint és árapályzóna szintjét. A szentély legalsó részét egyébként ma is víz borítja. (Fotó: Csuták Máté)

Az ókori Serapis-szentély romjai a Nápolyi-öböl északi részén fekvő Pozzuoli városában. A szentély három megmaradt dór oszlopának alsó részén látható sötétebb sáv a kizárólag az árapályzónában élő fúrókagylók (Lithodomus) nyomai. A fúrókagylók igazolják a tengerszint-változást – és a talaj megemelkedését-lesüllyedését –; hiszen egyértelműen jelzik az egykori tengerszint és árapályzóna szintjét. A szentély legalsó részét egyébként ma is víz borítja. (Fotó: Csuták Máté)


A tudósok ma ezt az új felfedezést is alkalmazzák a Vezúvnál végzett megfigyeléseikhez. Egy hasonló talajszintváltozás egyértelműen jelezné, hogy valami készülőben van. Ha a tudósok kiderítik, milyenek voltak a körülmények a múltbeli kitörések előtt, jobban felkészülhetnek az elkerülhetetlenre.

A Vezúv kráterénél mintát vesznek a sziklákból. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy kivizsgálják a magmakamrában közvetlenül kitörés előtt uralkodó állapotokat. A kövekben parányi, szabad szemmel nem látható kristályok vannak. A bennük található gáz segítségével talán meghatározhatják a Vezúv kitörése előtti események sorrendjét, és információt kaphatnak arról, hogy mikor tör a felszínre a láva a magmakamrából. A kőzetvizsgálat során a 79-es kitörés fázisából származó köveket figyelnek meg. Lefényképezik őket, s a képen láthatóvá válik a kőzet kristályszerkezete. A kőzetben vulkáni gázokkal teli parányi kristályok vannak. Ezek a kristályok elengedhetetlenek annak meghatározásához, milyen gyorsan emelkedik a magmakamrából a felszínre a magma.

A parányi kristályok gyakorisága a lényeg. Ha kevés van belőle, az azt jelenti, hogy a kitörés kezdete után kevés idő marad a reagálásra. Ezekben a 79-ből származó kövekben nagyon kevés apró kristályt látunk, ami arra utal, hogy a magma hihetetlenül gyorsan tört a felszínre a magmakamrából. A gyors kitörés azt jelenti, hogy az embereknek alig egy órájuk maradt, miután a magma a felszínre tört.

A vulkanológusok szerint a jelenlegi magmakamra méretre hasonló lehet, mint az előző két nagy kitöréskor volt. A kőzetmetszet elemzése során kiderült, hogy a gáz mintegy 8 kilométeres mélységben rekedt meg, ez pedig pontosan megegyezik a magmakamra rengési topgráfiai térképen feltüntetett mélységével. Jelenleg több száz jövőbeli nagyobb kitörésre elegendő magma fortyog odabenn. Ezért is lát a kráter peremén állva mai is bárki gőzt felszállni, mert ez jelzi azt, hogy a föld gyomrában még van hő, még van odalent sok köbkilométernyi magma, és eljön az idő, amikor mindez a felszínre tör majd.

 A kráterperemről letekintő turisták gyakran pillantanak meg a kráter mélyéből fölszálló gőzöket-gázokat; mindez jól mutatja a jelenleg szunnyadó tűzhányó aktivitását. (Fotó: Csuták Máté)

A kráterperemről letekintő turisták gyakran pillantanak meg a kráter mélyéből fölszálló gőzöket-gázokat; mindez jól mutatja a jelenleg szunnyadó tűzhányó aktivitását. (Fotó: Csuták Máté)


Bronzkori leletek
A Vezúv 79-es kitörésekor megsemmisíti Pompeji és Herculaneum városát. Egy szempillantás alatt több ezer emberrel végez, és 21 méternyi törmelékkel temeti be a térséget. A 79-es azonban nem az első nagyobb, pliniusi kitörés volt a Vezúv történetében. Mostanában fedezték fel egy közel 4000 évvel ezelőtti, bronzkori kitörés jeleit, amelynek nyomán a tudósok kénytelenek átértékelni a Vezúv veszélyeit. Egyértelmű, hogy Pompeji felfedezése óta az emberek tudják, hogy a Vezúv komoly pusztításra képes, a veszély valódi mértéke azonban csak az elmúlt években vált nyilvánvalóvá.

Az ásatások során két tetemet találtak: egy 19 év körüli nőét, és egy 45 év körüli férfiét. A csontvázak feltárása magában nem jelentett volna újdonságot, hiszen Pompejiből és Herculaneumból az évek során több százat ástak már elő. Vizsgálat közben azonban rájöttek, hogy ezek a csontvázak különlegesek, mivel nem 79-ből, hanem i. e. 1780-ból származnak.

A Channel ajánlata
A Nápoly közelében emelkedő Vezúv bizonyos jelek alapján újabb pusztító kitörésre készül. Igaz ez? És ha igen, előrejelezhető lesz-e a katasztrófa mértéke és pontos időpontja? A National Geographic izgalmas dokumentumfilmje tudományos nyomozást indít e sokakat érintő és még többeket érdeklő kérdések eldöntésére...

Ezek az emberek nagyon szerencsétlenek voltak, hiszen pontosan a kitörés első fázisának gyújtópontjába kerültek, vagyis mintegy egyméternyi vastag tajtékkő borította be őket. A tudósok tudtak erről az úgynevezett Avellinói kitörésről, de még sosem találtak a hatására utaló nyomokat a korabeli civilizációban. Ezeknek a csontvázaknak a története ráadásul még félelmetesebb, mint a 79-es kitörés áldozataié. A két áldozatnak nem volt ideje elmenekülni, ezért egyszerűen megfulladtak a kitörés első fázisában.

Tíz évig tartó kutatás után feltárták egy őskori település maradványait. A Vezúvtól mintegy 15 kilométernyire egy teljes bronzkori falut találtak, amelyet hirtelen hagytak el az emberek, mindenüket, még az állataikat is hátrahagyva. Ezt követően több ezer lábnyomra bukkantak: a kitörés elől menekülő mintegy tízezer ember tömeges kivonulásának nyomaira. Sokan biztonságba húzódnak, de a kitörés elpusztítja a tájat. Az elmúlt évek feltárásaiból kiderült, hogy néhányan megpróbálták újjáépíteni a kunyhóikat, de a Vezúv 70 kilométeres körzetében annyira lepusztult a vidék, hogy még legalább 200 évig lehetetlen volt visszaköltözni. Ám a megsemmisült falu helye az, ami a legdöbbenetesebb: a mai Nápoly városa alatt fekszik.


Kívül a vörös zónán – mi várhat rád, Nápoly?
A maradványok felfedezése után nyilvánvaló, hogy a Vezúv kitörhet úgy, hogy egészen Nápolyig elérjen, vagyis a vulkán sokkal veszedelmesebb, mint azt valaha is gondoltuk. Ma mintegy 3 millióan élnek Nápoly területén, akik egy bronzkorihoz hasonló kitörés esetén elképzelhetetlen veszélybe kerülnének.

Ha kitörne a Vezúv, legalább százezrek, de inkább milliók veszítenék el otthonaikat, és valószínűleg az olasz, a világ hetedik legnagyobb gazdasága felborulna. Ez pedig közvetve egész Európára kihatna.

Egy Avellinói kitöréshez hasonló katasztrofális esemény a vulkán legalább 10 kilométeres körzetében mindent és mindenkit elpusztítana. Tudjuk tehát, hogy a folyam akár épületeket is képes összedönteni, és még Nápoly nagy részén is kiirtaná a lakosságot.

Az óránként 320 km-es sebességgel száguldó piroklasztikus folyam elől nincs menekvés.

 Jellegzetes nápolyi utcakép.</br>(Fotó: Csuták Máté)

Jellegzetes nápolyi utcakép.
(Fotó: Csuták Máté)

Az első tünetek megjelenésétől a kitörésig legalább egy hét áll a rendelkezésre a teljes evakuálásra, a hatóságok szerint meg tudnak birkózni egy ekkora vészhelyzettel.

Egyes tudósoknak azonban vannak kételyei. 3 millióan élnek a Vezúv környéki városokban, Nápolyt is beleértve. Hogyan evakuálhatnának ennyi embert? Sűrűn lakott terület, kis utakkal: az embereket lehetetlen kitelepíteni. A meglévő evakuációs stratégiát szub-pliniusi kitörés esetére tervezték, amely lényegesen kisebb, mint az i. e. 1780-as és az i. u.79-es. Csakhogy nem lehet tudni, mekkora lesz a következő kitörés. A jelenlegi készültségi terv alapján csupán 600 ezer embert kell evakuálni, nem 3 milliót, ez az eltérés pedig a tragédia fő oka lehet.

A természeti katasztrófa nyomán keletkező emberi káosz ijesztő mértékű, és egyelőre egyetlen kormány sem képes megbirkózni vele. Az Olaszországban a közelmúltban történt földregés egyfajta előzetesként szolgál ahhoz, mit várhatunk, ha a jövőben komolyan kitör a Vezúv.

Pusztító földrengés tombolna, aztán maga a kitörés még nagyobb pusztítást végezne, mind anyagi, mind emberi téren. Olyan mértékű katasztrófának lennénk szemtanúi, amilyet Európában eddig még soha nem láttunk. Az olasz hatóságok a Vezúv körül 7-12 kilométerre található 18 várost nyilvánítottak vörös zónának, vagyis veszélyeztetett területnek. Ha a vulkán nyugtalankodni kezd, ezekre a területekre összpontosítják az evakuáció műveletét.

Nápoly azonban meglepő módon kívül esik a vörös zónán, mivel annak határait közigazgatási határok mentén húzták meg.

Kritikusok hangoztatják, hogy Nápolyt is be kellene vonni ebbe az evakuációs stratégiába, mert a piroklasztikus folyam nem fog megtorpanni, csak mert elérte egy város határát.

A lappangó veszély ellenére egyre többen költöznek a térségbe. Láthatóan zavartalanul folynak építkezések a hegy oldalában és a vörös zóna peremein. Itt nagyon értékesek az ingatlanok, de ennél is nagyobb problémát jelent azonban a tényleges kitörést megelőző esetleges téves riasztás. Egyesek attól tartanak, hogy a lakók ellenállnak majd a kilakoltatásnak. Lesznek téves riasztások. Megeshet, hogy az embereknek azt mondják, evakuálásra van szükség, mert nagy kitörés készül, aztán rázkódik majd egy kicsit a föld, összedől néhány ház, de semmi súlyosabb nem történik. Mint a 62-es földrengés idején.

 A házak egyre magasabbra és magasabbra kapaszkodnak föl a tűzhányó lejtőin. (Fotó: Csuták Máté)

A házak egyre magasabbra és magasabbra kapaszkodnak föl a tűzhányó lejtőin. (Fotó: Csuták Máté)


Ha ez ma megtörténne, és lenne néhány földrengés, néhány téves riasztás, az emberek hozzászoknának, hogy csak helyre kell hozni a házukat, és nem hallgatnának többé a vulkánkutatókra.

A nápolyiak inkább együtt élnek a természeti erővel, amit nem tudnak irányítani. A Vezúv azt jelképezi, hogy a természet még mindig nagyobb nálunk, embereknél. A Vezúv nem megoldásra váró probléma, és nem is fog elmúlni, kitörésére előbb-utóbb sor kerül. Miközben a világ azon töpreng, mikor jön el ez a nap, a tudósok megszállottan tanulmányozzák a vulkánt. Tudják, hogy a következő kitörést nem lehet megelőzni, ezért inkább arra törekednek, hogy észleljék a jeleket, mielőtt még túl késő lenne.


Kapcsolódó cikk:
Vezúv – ma még szunnyad…