Az ENSZ legújabb adatai alapján a Föld édesvízkészletének 96 százaléka a felszín alatt található. A legtöbb ilyen vízkészlet olyan kőzetrétegben van, amely több ország területére is kiterjed. Ez komoly konfliktusforrás lehet a jövőben elsősorban a szárazabb és amúgy is politikai viszályoktól sújtott területeken.

Az édesvíz stratégiai fontossága ellenére, eddig még nem készült világméretű felmérés a felszín alatti készletekről. A UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja ezt a hiányosságot pótolta. A WHYMAP (World-wide Hydrological Mapping and Assessment Programme) programot az UNESCO koordinálásával és több nemzetközi szervezet részvételével 1999-ben indították el. A felszín alatti vízkészletet bemutató, közel 8 év alatt elkészült globális adatbázist egy részletes világtérkép formájában jelentették meg. A térkép minden olyan felszín alatti vízbázist feltüntet, amely határokon átnyúlik és a jövőben konfliktus forrása lehet. A kutatók szerint jelenleg 273 ilyen jelentősebb terület van a világon. Ebből 68 Észak- és Dél-Amerikában, 38 Afrikában, 90 Nyugat-Európában, 65 Kelet-Európában és 12 Ázsiában található.


Az elkészült térképek a vízminőségről is tartalmaznak adatokat, többek között arról, hogy egy adott vízbázis milyen hamar képes feltöltődni. Ez ugyanis igen jelentős kérdés és egyben a jövőbeni problémák forrása lehet. Hiszen például Észak-Afrika és az Arab-félsziget felszín alatti vízbázisa mintegy tízezer évvel ezelőtt keletkezett, ma már viszont a korábbinál szárazabb éghajlat miatt nincs felszíni utánpótlásuk. Ez komoly problémát jelent a jövőre nézve, hiszen a kitermelést nem követi természetes pótlódás, így hamar kimerülnek a készletek.

A felszín alatti vizek nagy részét elöntözzük

Az UNESCO adatai szerint a felszín alatt közel százszor több édesvíz áll rendelkezésre, mint a felszínen. Viszont a növekvő szükséglet miatt nő a felszín alatti készletek kitermelése is, de ennek nagy részét nem a közvetlen fogyasztásra fordítjuk. A kitermelt felszín alatti víz 65 százaléka öntözési, 25 százaléka ivóvíz-ellátási és 10 százaléka ipari célt szolgál.

Az európai kontinens jelentős része - mint a fenti térkép is mutatja - igen gazdag felszín alatti vízkészlettel rendelkezik. (A kék szín a fő víztartó rétegek készleteit, a barna a helyi, sekély víztározókat, a zöld pedig a komplex hidrogeológiai szerkezeteket jelöli. Minél sötétebb a szín, annál jelentősebb vízkészletről van szó.) Az Európai Unió édesvízszükségletének 70 százalékát felszín alatti készletekből fedezi. Más szárazabb térségekben ez az arány ennél is nagyobb: Marokkóban 75 százalék, Máltán 95 százalék, Szaud-Arábiában 100 százalék. Sok helyen nagy arányban felszín alatti vízből oldják meg a mezőgazdasági földek öntözését is: Indiában 89 százalék, Dél-Afrikában 84 százalék, Spanyolországban 80 százalék ez az érték.


Különleges helyzetben van Afrika, ugyanis ez a kontinens rendelkezik a világon a legnagyobb felszín alatti vízkészlettel, amelyet az UNESCO jelentése szerint jelenleg még igen kevéssé használnak ki. Mivel ezek a víztartó rétegek gyakran több ország területére is kiterjednek, az érintetteknek elvileg együtt kellene kidolgozniuk egy szabályozást a jövőbeni közös kitermelésre. Erre már volt is pozitív példa. Az 1990-es években Csád, Egyiptom Líbia valamint Szudán közös szervezetet hoztak létre az úgynevezett núbiai vízbázis hasznosításának koordinálására. Hasonló együttműködés alakult ki Niger, Nigéria és Mali között is. Az ilyen pozitív példák viszont – az UNESCO tanulmánya szerint – sajnos nagyon ritkák.

A.N.