Fagyos lepkeszárnyak keresik a forró szerelmet egy kopasz fákkal övezett, csillagfényes börzsönyi patakvölgyben Potyó Imre különdíjjal elismert fotóján.
A kis téliaraszoló lepkék (Operophtera brumata) november végi rajzása igazi kuriózum, ezek a rovarok ugyanis október végétől január elejéig sötétedés után, mindössze 2-8 Celsius-fokban repülnek. A hímek ilyenkor udvarolnak a fák törzsein kapaszkodó, szárnynélküli nőstényeknek, melyeket a kibocsátott feromonok alapján találnak meg. A kép legnagyobb technikai kihívása, hogy a fotográfus a lepke gyors röptét megfelelő élességi tartományban fagyassza meg, illetve a háttérben húzódó csillagos erdő egyaránt éles legyen."



A londoni Természettudományi Múzeumban megrendezett díjátadó gála első egy órájában az ismerkedésé, a beszélgetésé és a rég nem látott ismerősök köszöntéséé a főszerep – az előcsarnokban ilyenkor a világ legjobb természetfotósai mellett számos meghívott vendég gyűlik össze. Potyó Imre kedveseként Farkas Alexandra, e cikk szerzője is részt vett az idén 53. alkalommal megrendezett természetfotós megmérettetés ünnepélyes eredményhirdetésén. A 2017. október 17-i rangos eseményen meghívott vendégként jelen volt Fáth Péter, a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége – elnöke is.

Egy óra elteltével nyílt meg a Természettudományi Múzeum előcsarnoka, ahol folyton változó, sejtelmes fények alatt, díszes kör alakú asztaloknál tálalták fel a vacsorát. Ezzel egy időben óriási kivetítőn jelentek meg a verseny legjobb képei. A díjazott képek némelyike soha nem látott pillanatokat mutat be: a legnagyobb ámulatot talán a 147 képből álló, fagyos vízben készült panoráma okozta, mely alulnézetből ábrázol egy antarktiszi jéghegyet. A gála szervezői a legjobb természetfotókat bemutató album mellett egy különös ajándékkal is meglepték a résztvevőket: az asztaloknál elhelyezett, speciális papírból készült menükártyákba ugyanis ültetésre és locsolásra váró, apró növényi magvakat rejtettek.

Az idén 92 országból 48 ezer nevezés érkezett. Ebből a tetemes mennyiségből elismert fotósokból álló szakmai zsűri több lépcsőben választotta ki a legjobb száz természetfotót. Az egyes kategóriák első helyezettjei a díjátadó gálán arra is lehetőséget kaptak, hogy fotójukról, azok fontos természetvédelmi üzenetéről és a fotózás különleges – vagy épp rémisztő – körülményeiről röviden beszámoljanak.
A fotón az idei pályázat fődíjasa, Brent Stirton mutatja be hat képből álló sorozatát,mellyel a súlyosan veszélyeztetett orrszarvúakat érintő gyötrelmekre, és a túlélésükért folyó, kilátástalannak tűnő küzdelemre kívánja felhívni a döntéshozók és a világ figyelmét.

A 25,2 méter hosszú, Hope (Remény) névre keresztelt kék bálna csontváza néhány hónapja került a múzeum monumentális előcsarnokába, a Hintze Hallba. A gigantikus teremtmény jelenléte fontos természetvédelmi üzenetet hordoz a látogatók számára: a kék bálna ugyanis az intenzív vadászat miatt kis híján a kihalás szélére került a 20. században, a nemzetközi összefogásnak hála azonban populációi napjainkra újból megerősödni látszanak. A gálavacsora vendégei fölé magasodó csontvázról több beszédben is szó esett az est folyamán.



A kiválasztott száz legjobb természetfotót bemutató exkluzív kiállítást a meghívottak láthatták elsőként az est végén. A közel egy méter széles képek mondanivalója és lenyűgöző részletgazdagsága ilyenkor fedezhető fel igazán, a fotókat ugyanis a világon egyedülálló technológiával – hátulról megvilágítva – helyezik el egy rendkívül hangulatos, sejtelmes fényű teremben. Potyó Imre fotója a gerinctelen állatok viselkedését bemutató kategóriában kapott különdíjat.

Máté Bence különdíjas fotójával (jobbra) a Ciprus területén tapasztalható példátlan madárpusztításra kívánja felhívni a figyelmet, ahol a helyiek évente kétmillió fészkelő és vonuló madarat ölnek meg és értékesítenek illegálisan, gyakorlatilag büntetlenül. A léppel bekent faágakhoz ragadt madarak pusztulásáért ugyanis nemzetközi nyomás hiányában nem vonják felelősségre az orvvadászokat, így ez a tevékenység minden ében drasztikusan csökkenti a közel s távoli térség madárállományát.
Justin Hofman fültisztító pálcikába kapaszkodó csikóhalat ábrázoló fotójának (balra) a tengereket és óceánokat ellepő hulladék kapcsán van ikonikus jelentősége.