Forrás: LiveScience/IAA

2017 februárjában találtak rá erre a széles római kori útra a mai 375-ös országút közelében az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) szakemberei és az ásatásban részt vevő önkéntes diákok.

Az archeológusok akkor bukkantak az útra, amikor egy Jeruzsálembe vezető, épülő vízvezeték lefektetése előtt az ilyenkor szokásos ásatásokra hívták őket. Irina Zilberbod, az IAA feltárásokat vezető régésze elmondta, hogy az út eredetileg hat méter széles, és másfél kilométer hosszú volt.

Valamikor egy leágazás lehetett a központi, császári útról a mai Bét Natif nevű helynél lévő kisebb római kori településhez. A három kilométer hosszú császári út, a korabeli főút Jeruzsálemből tartott az egykori Eleutheropolisba, más néven Bét Gurvinba, a kor jelentős kereskedelmi központjába.

Hadrianus császár idején, i. sz. 130 körül épülhetett vagy talán kevéssel később, az i. sz. 132-től 135-ig tartó Barkochba-felkelés idején. Hadrianus szerepét igazolja a közelben már régebben megtalált útjelző kő, amely a császár nevét viseli.

Forrás: LiveScience/IAA

Az út kövei közé szorulva réges-régen lepottyant pénzérméket is találtak: egyiküket i. sz. 67-ben, a zsidó felkelés idején verték, de akadt Poncius Pilátus idejéből, i. sz. 29-ből való, és Agrippa császár korában, i. sz. 41-ben vert érme is.

Az utak minőségében Izrael földjén is a római uralom hozott átütő erejű változást, mert korábban csak rögtönzött ösvények voltak. A rómaiak azonban a hadjáratokhoz és a kereskedelem fejlesztéséhez világszerte kiváló utakat építettek.

A mezőgazdasági termékeket, főleg  olajat és bort előállító kisebb településekről másodlagos utak vezettek a nagyobb városokba, ahonnan pedig még szélesebb utakat építettek, hogy a többi regionális központhoz, vagy akár külföldre szállíthassák az árukat.