Ulama
Fotó: Profimedia

Az ókori olimpiai játékok eredetileg vallási célt szolgáltak, a legjelentősebb görög versenysorozatot Zeusz tiszteletére rendezték. Jóllehet a nyertesek jutalma „csak” egy babérkoszorú volt, sokkal többet ért, hogy kihirdették a nevüket (és apjukét), akárcsak szülővárosukét. A bajnokokat településük hősnek kijáró ovációval köszöntötte, a győztesek lakomáról lakomára jártak, sőt, néhol adózniuk sem kellett.

Eredetileg ugyancsak vallási célokat szolgált az egész közép-amerikai térségben elterjedt labdajáték, amelynek mai változatát, az ulamát napjainkban is űzik. Az évszázadok során számos változatban ismert játék célja – a röplabdához hasonlóan – az igen nehéz gumilabda levegőben tartása volt, amit karral vagy ütővel értek el a játékosok. A máskor fegyveres összecsapásba torkolló konfliktusokat, kisebb-nagyobb politikai nézeteltéréseket rendezték így, sőt egy 16. századi hittérítő szerint a tolték uralkodók birodalmukat is megtették tétnek. Régészeti leletek tanúsítják, hogy a veszteseket kivégezték. Észak-Amerikában a harcias irokézek a mai lacrosse labdajáték kezdeti változatával erősítették meg a népek közti szövetséget. A kis háborúnak vagy a háború kisöccsének is nevezett játék az ifjak edzését is szolgálta, míg a hittérítők óhajára be nem tiltották a kegyetlen versenyeket.

Sokszor véresen végződtek egy-egy előkelő hajadon szívéért vagy ünnepi alkalmakra rendezett európai lovagi tornák is. II. Henrik francia király halálát a szemébe bajvívás közben fúródott lándzsaszilánk okozta. Az angol VIII. Henrik is párbajban sérült meg a lábán igen szerencsétlenül. Igaz, addigra nagyon el is hízott, de tény, hogy élete utolsó éveiben az egykor délceg király már lábra sem tudott állni.