A kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban folyó régészeti feltárás.

Fotó: Ujvári Sándor/ MTI 

Vörös Márta, a felújítást vezető főépítész kiemelkedő eredménynek tartja a kalocsai érsekség első érsekének, Asztrik csontmaradványainak és az érseki relikviáknak az azonosítását. A radiokarbon kormeghatározás, a márványkoporsó eredeti elhelyezkedése, az érseki relikviák vizsgálata egyértelműen bebizonyította, hogy Szent Istvánnak a pápától koronát hozó Asztrik érsek maradványait tartalmazza a márványkoporsó. Ezt a koporsót egy restaurálás alkalmával, 1910-ben találta meg Foerk Ernő építész a székesegyház téglapadlója alatt. A csontokat akkor egy 12. század végén, 13. század elején élt érsek csontmaradványaival azonosították.

 

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek

Fotó: Ujvári Sándor/ MTI 

Bábel Balázs jelenlegi kalocsai érsek a koporsó történetét így meséli el: „1910-ben, miután megtalálták a márvány koporsót, az akkor létesített kripta oldalfalában helyezték el. A rajta lévő tábla szerint Győr nembeli Saul érsek maradványait tartalmazta, bár egy kérdőjel is volt a táblán, jelölve a korabeli régészek bizonytalanság. 2009-ben elkezdődött a Nagyboldogasszony Székesegyház felújítása, majd a torony, a tető, és a belső restaurálások után döntő elhatározásra jutottunk: itt a nagy lehetőség, mielőtt kicserélnénk a padlózatot, végeztessünk el egy alapos régészeti munkát, amit a múlt században elkezdtek, de nem fejeztek be.”

Felkérték a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeit, akik a munkálatok során rábukkantak az első székesegyház alapjaira, majd a második székesegyház számos szép pillére is előkerült. A feltárás igazolta a korábbi állítást, mi szerint a régi székesegyház legalább akkora volt, mint a mostani.
„Én azért örültem nagyon, mert a feltárás bizonyította, hogy a Duna-Tisza közén is egy hatalmas kultúra és civilizáció volt, hasonló, mint amilyen a Felvidéken vagy az ország nyugati felén, csak a szerencsétlen történelmi körülmények miatt itt megsemmisült” – mondta Bábel Balázs.

 

Asztrik néhai kalocsai érsek koponyacsontja a Kalocsai Érseki Kincstárban.

Fotó: Ujvári Sándor/ MTI

Az érsek 1991-es beiktatása óta könyvtárnyi irodalmat áttanulmányozott Asztrikról, és sejtette, de nem tudta bizonyítani, hogy a székesegyházban van eltemetve az első érsek. Az 1911-ben megtalált márványkoporsót ismét kibontották, és a csontokat Molnár Mihály, az MTA Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumának a kutatója és kollégái radiokarbon kormeghatározási módszerrel mérték meg. A kormeghatározás azon alapszik, hogy a kozmikus sugárzás hatására radiokarbon képződik az élő szervezetben. Az anyag 50-60 ezer év alatt bomlik el, azután már nem alkalmas kormérésre. A Zürichben készített berendezéssel 2012-ben 2573 mérést hajtottak végre, melyet világviszonylatban is kiemelkedőnek nevezett a kutató.

Buzás Gergely, a Pázmány Péter Tudományegyetem régészeti tanszékének vezetője, a kalocsai régészeti feltárások vezetője elmondta, neki is az volt a véleménye, hogy az Asztrikot rejti a sír: „Asztriknak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy kalocsai főpapként koronát hozott Szent Istvánnak. 1006-1009-ig esztergomi püspökként segítette az első királyt, majd Kalocsa első érseke lett. A régész szerint egy regensburgi érsek leírásából tudjuk, hogy 1028 után még élt Asztrik érsek. Mind a művészeti, mind a régészeti eredmények azt bizonyították, hogy egy 11. századi csontmaradványt találtak meg.”

 

Asztrik néhai kalocsai érseket ábrázoló festmény a Kalocsai Érseki Kincstárban.

Fotó: Ujvári Sándor/ MTI

Szent István király feltehetően 1002-ben, szervezte meg a kalocsai egyházmegyét, melynek élére Asztrik került. Nagy szerepe lehetett abban, hogy a püspökség – minden bizonnyal még Szent István életében – érseki rangra emelkedett. Asztrik egyaránt jártas volt az egyházi és a politikai tudományokban. Ez lehetett az oka annak, hogy István őt küldte II. Szilveszter pápához a királyi koronáért, és egyházi intézkedéseinek megerősítéséért. Az is bizonyos, hogy a kalocsai érseki rangra emelkedett Asztrik nemcsak egyházi ügyekben, hanem az ország rendezésében és törvények alkotásában is segítője volt Istvánnak. A radiokarbon vizsgálat alapján magyar történelem egyik legérdemesebb alakjának halála 1001-1030 közötti időszakra tehető, a korabeli dokumentumok tényadatait is figyelembe véve, nagy valószínűséggel 1028-1030 között halt meg.

Forrás: MTI