A magyarországi páncélos dinoszaurusz, a Hungarosaurus ágyéki csigolyái és bordái.

Fotó: Kocsis László

Volt közöttük egy négyméteres szárnyfesztávolságú repülő őshüllő (Bakonydraco) fogatlan állkapcsa és egy növényevő őskrokodil (Iharkutosuchus) szinte teljes épségben megőrződött koponyája is.

A területről ismert kistermetű mindenevő krokodil, az Iharkutosuchus örlőfoga.

Fotó:Gulyás Péter

A lelőhely legújabb büszkeségét, a moszaszauruszok első édesvízi példányait (Pannoniasaurus) tavaly mutatták be. A csontok nagy száma arra enged következtetni, hogy a megtalált példányok nem csak időnként úsztak fel a tengerből, hanem nagy számban éltek az egykori Bakony szigetvilágának édesvizeiben. Az akár hat méteresre is megnövő, krokodilszerű egyedek hasonlóképp adaptálódtak a környezetükhöz, mint az Amazonasban élő édesvízi delfinek. A múlt év során egy új, páncélos dinoszaurusz maradványai is előkerültek, ezek elemzése jelenleg is folyik.

A különleges leletanyag a terület egykori izoláltságának köszönhető. A késő-kréta korszakban, úgy 85 millió évvel ezelőtt a Dunántúli középhegység szigetként vagy egy nagyobb sziget részeként terült el a Tethys-óceán nyugati részén. Ekkor még a Bakony valahol ott volt ahol ma Észak-Olaszország. Ez a sziget, földtörténeti szempontból, szinte csak egy ”pillanatig”: mindössze 1-2 millió évig maradhatott fent, majd elborította a tenger.

A leletekben gazdag kőzetréteg olyan keskeny – mindössze fél méter –, hogy bizonyosan kijelenthető: a csontok pár év alatt vagy akár egy egyszeri esemény miatt gyűltek össze ekkora számban.

Egy ragadozó dinoszaurusz foga.

Fotó: Gulyás Péter

Egy lehetséges forgatókönyv szerint a sziget egyik folyója kiöntött, és áradás közben gyűjtötte össze az ősgerincesek maradványait.  De hogy biztosat lehessen mondani még számos vizsgálatra, és újabb leletekre van szükség.

Annak ellenére, hogy egyedülálló lelőhelyről van szó, újabb ásatásokra évente mindössze egyszer, rendszerint július-augusztusban kerül sor miután a geológus-tanoncoknak véget ér a kötelező terepgyakorlat.

Sokszor, csak bontokalapács segítségével lehet a csonttartalmú rétegekhez hozzáférni.

Fotó: Czirják Gábor

A leletgyűjtés egyedi módon történik: a csontokat felülről egy olyan kemény kőzet védi, amit csak bányagéppel lehet megmozgatni. A feltárás megkezdése önmagában is több százezer forintot kóstál. „Ha a munkagép elvonult, vasbeton vésőkkel, csákányokkal és bontó kalapácsokkal kezdünk neki a feltárásnak, a kőzet keménysége miatt. Ilyenkor előfordul, hogy a leletek eltörnek, de ezeket utólag össze tudjuk ragasztani, így a sérüléseknek nem marad nyomuk” – meséli a feltárás vezetője Ősi Attila paleontológus. Egy-egy gyűjtés során több mint félezer lelet kerül elő, közöttük, a csak itt megtalálható páncélos Hungarosaurus maradványai bukkannak fel, leggyakrabban. A négy és fél méter hosszú növényevő testét több száz páncélelem borította, amiből Iharkúton számtalan részleges csontvázat találtak már. A becslések szerint itt annyi páncélos dinoszaurusz csont található, mint az összes többi ismert európai lelőhelyen együttvéve.

Ősi Attila, paleontológus munka közben.

A háromhetes gyűjtés után vissza temetik a lelőhelyet. A ráborított kemény kőzetréteg az amatőr gyűjtőktől védi ezt az egyedülálló területet. „Sajnos így is sokan akarnak dinó csontokat vinni maguknak emlékbe, amivel mérhetetlen károkat okoznak a lelőhelyen, bár akadtak ezen a téren  sikertörténetek”- jegyzi meg Ősi Attila. Volt olyan amatőr gyűjtő, akivel fel tudták venni a kapcsolatot és miután világossá tették, hogy az egyedi kincseket nem csak neki, de az egész világnak látnia kell, átadta a begyűjtött leletek egy részét. A feltáró munkálatokat és a begyűjtött anyag vizsgálatát többek között a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Programja az OTKA és a Magyar Természettudományi Múzeum támogatja.

Írta: Devecsai János