450 éve megszületett egy korszakalkotó építmény, amit a mai napig megőrzött számunkra a szőke folyó. Csodás érzés a múltba révedni, miközben ezeket a több száz éves tölgyfacölöpöket szemléljük.

1552-ben a törökök elfoglalták Szolnokot, majd 1562-ben a debreceni ácsok munkával fizették meg adójukat, és Güzeldzse Rüsztem budai pasa utasítására megépítették a 110 méteres szolnoki hidat. Ez volt az első állandó folyami híd a Tiszán, sőt Magyarországon is.
A hídépítőknek nem volt könnyű dolguk, mivel a Tisza áradáskor gyors folyású, télen pedig nagy jégtáblákat is sodor magával, melyek roncsolják a pilléreket.

 

Az 1500-as években a helyben fellelhető építőanyag a fa volt, ez azonban nem volt alkalmas hídépítésére. Az első hidat a Tiszán az északi területről úszatott kemény tölgyfából építették. Kő nem jöhetett szóba, mivel az legközelebb a Mátrában volt, ennek a szállítása túl drága lett volna.

A híd építéséről a legfontosabb forrás a Verancsics Antal egri püspök Miksa cseh királynak 1562. május 29-én írt levele: „…A budai pasa Szolnoknál vala, és már belekezd vala hidat rakni az ő vára alatt, az ellenségnek közelében a Zagyva partján, és – ahogy mondják – nagyon kitartó munkálatokkal, olyan szélességgel, hogy két szekeret befogadjon, az negyedrészében már csaknem el is készült vala.”

Évszázadok után, 2003 nyarán a Tisza megmutatta rejtve őrzött kincsét. A rönkök átmérője 20–30 cm, nagy része függőleges állapotban maradt meg, de lehet látni vízszintesen fekvőket is. A cölöpök eloszlásának vizsgálatából a kutatók rájöttek, hogy eredetileg nem egy, hanem kettő, korban egymást követő hídról lehet szó. A kormeghatározást az MTA debreceni Atommagkutató Intézetének Környezetanalitikai Laboratóriuma végezte.

A múltbéli pusztítások és a gyakori tűzvész miatt nem sok történelmi emlék maradt a városban ezért is nagy látványosság, ha néha láthatóvá válnak a facölöpök. 2008-ban még Oya Tuzcuoglu a Török Köztársaság magyarországi nagykövete is ellátogatott a városba, hogy részt vegyen a szolnoki „Török kori híd” kiállítás megnyitóján az Aba-Novák Kulturális Központban.

Írta és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök