Cunard Line – a kivándorlók szavajárásával „Gúnár Lina” – flottájában a Carpathia nevű gőzös a magyar kivándorlóknak épült. A Titanic szerencsés túlélőit az alsó oldalajtókon vették fel, így a kimerült embereknek nem kellett sokat felfelé mászniuk. A fedélközben a magyar orvos, dr. Lengyel Árpád várta őket.

Írta: Balogh Tamás – a magyar hajózástörténeti egyesület és az amerikai Titanic kutató társaság tagja.

Nem Angliában vagyunk, ahol senki sem él 90 kilométernél távolabb a tengertől. Elzárt, kontinentális medence közepén élünk, mégis szinte minden korból akad olyan magyar, akinek nevét megőrizte a hajózás története. A tenger magyar hősét 1912-ben dr. Lengyel Árpádnak hívták. 1886-ban született Pilismaróton – mesél az életéről unokája, Völgyi Péterné. Iskoláit Esztergomban és Budapesten végezte, ahol 1904-ben – még az egyetemi évek alatt – belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) kötelékébe. (A magyar mentők 1887-es megalakulásuktól a legtehetségesebb orvostanhallgatókat is alkalmazták, akik a mentőorvosok mellett sajátították el a szükséges gyakorlatot, és néha önállóan szálltak ki a könynyebb esetekhez.) Lengyel Árpád 1909-ben szerzett diplomát, s ezután Budapesten helyezkedett el. Itt szembesült a kor egyik általános – és méretei miatt az orvostudomány számára is nagy feladatot jelentő – problémájával, a kivándorlással. Évről évre több tízezren hagyták el hazájukat, s váltottak hajójegyet összekuporgatott pénzükből. A kivándorlóhajók fedélzetén aztán levegőtlen, homályos termek mélyén, emeletes ágyakon összezsúfolódva várták, hogy új életet kezdhessenek a tengerentúlon. A hajóút azonban megviselte a gyakran eleve legyengült emberek – főleg a gyerekek és az idősek – egészségét. Számtalanszor előfordult, hogy az amerikai hatóságok visszautasították, s az Újvilág kapujából egészségügyi okból fordították vissza a bevándorlókat.

1903-tól a magyar állam törvényben szabályozta a kivándorlás rendjét. A kivándorlók megpróbáltatásainak mérséklése érdekében egyetlen társaságot, az angol Cunard Line-t bízták meg a magyar utasok szállításával, a Belügyminisztériumot pedig felhatalmazták, hogy a társaságot és a kivándorlókat szállító hajók szolgáltatásainak minőségét ellenőrizze. Az évek óta kifogásolt egészségügyi körülmények javítására – és az idegen nyelvet nem beszélő magyar kivándorlók segítésére – képzett orvosokat toboroztak. A felhívásnak eleget téve, a 26 éves dr. Lengyel Árpád is tengeri szolgálatra jelentkezett a kor ismert kivándorlóhajója, a Carpathia fedélzetén. Miért is? Kalandvágyból…

Nem dr. Lengyel Árpád volt az egyetlen magyar a hajó fedélzetén. A Cunard és a kormány megállapodása alapján – a magyar érdekek biztosítására – a személyzet több tagja is magyar volt (ápolók, utaskísérők, szakácsok és a Carpathia magyar tisztje, Ráth Gusztáv). Rajtuk kívül 725 utas kelt útra a Carpathián 1912. április 11-én New Yorkból a Földközi-tenger, illetve Magyarország felé. A hajó tervezett útvonala: Gibraltár, Genova, Nápoly, Trieszt és Fiume volt. Ezen az úton az 525 (k.ztük mintegy 300 magyar) visszavándorló fedélközin kívül 150 első osztályú utast is szállítottak, főleg idősebb amerikaiakat, akik napsüt.sre és óvilági romantikára vágytak. A hajó parancsnoka Arthur Henry Rostron kapitány volt. Bár már huszonhét éve szolgált a tengeren, még csak két esztendeje volt kapitány és csak három hónapja a Carpathia parancsnoka. Az út derűsnek és nyugodtnak ígérkezett.

Április 14-én éjjel, fél egy előtt öt perccel azonban minden megváltozott.

Harold Thomas Cottam, a Carpathia egyetlen rádiótávírásza rövid cigarettaszünet után visszaült a készülékhez, fölvette a fülhallgatót, hátha hall valami érdekeset a mindaddig unalmas éjszakában. Amikor vételre kapcsolt, csak úgy özönlöttek a zaklatott üzenetek: 20 perccel éjfél előtt jéghegynek ütközött a világ legnagyobb óceánjárója, az elsüllyeszthetetlen Titanic, és negyed egy óta folyamatosan segítséget kér! Cottam azonnal válaszolt, majd továbbította a hírt az álmából felriasztott Rostron kapitánynak, aki gyors számvetést végzett. 58 tengeri mérföldnyire (107,4 km) voltak a Titanic megadott pozíciójától, az összes mentőhajó közül a legközelebb: azonnal visszafordította a hajót, és hozzákezdett a mentés megszervezéséhez.

Riasztotta a pihenőidejüket töltő fűtőket, hogy a szolgálatban levőkkel együtt – kettőzött erővel – táplálják a hajó kazánjait. A gépészeket pedig a fűtés és a melegvíz-szolgáltatás felfüggesztésére utasította. „Minden gőzt a gépeknek!”

Folytatjuk...