Az Amoco Cadiz
1978. március

A Brit-szigetek környékének egyik legsúlyosabb olajtanker-balesetére került sor, amikor az Amoco Cadiz, útban a Perzsa-öbölből Le Havre felé, egy viharban zátonyra futott a francia partok közelében 1978 márciusában.

Az Amoco Cadizt a vihar gyakorlatilag kettétörte, így esély se volt rakománya megmentésére. A tankerben szállított olaj az Atlanti-óceánba ömlött, a brit partok közvetlen közelében. A baleset helyszínének rossz megközelíthetősége, valamint a viharos időjárás az első két hétben erősen megnehezítette a kárelhárítási munkálatokat. Nem kevesebb mint 220 ezer tonna olaj került a tengerbe – a hajó teljes, 1 619 048 hordónyi rakománya –, a képződött olajfolt szélessége elérte a 30, hossza pedig a 130 kilométert. A baleset következményeként a partvonal mintegy 230 kilométer hosszan szennyeződött el. A tenger megtisztításában több mint 30 hajó vett részt, egyebek mellett a Királyi Haditengerészet egységei, valamint egy mechanikus kotrókanalakkal felszerelt, speciálisan e célra kiképzett holland hajó. Bár a tisztítási munkálatok során mintegy 100 ezer tonnányi olajos vizet gyűjtöttek be a katasztrófaelhárítók, a finomítókban ebből az elegyből mindössze 20 ezer tonna olajat sikerült kinyerni. A baleset a becslések szerint mintegy 300 ezer tengeri madár pusztulását okozta.


A Torrey Canyon
1967. március

1967 márciusában a Torrey Canyon nevű szupertanker nekiütközött a Pollard’s Rock szirtnek a délnyugat-angliai Scilly-szigetek közelében, a Cornwall-félsziget csúcsánál. 120 millió liter olaj ömlött a Kelta-tengerbe. A környezetszennyezés mértékének minimalizálása érdekében a mentőosztagok napalm és benzin segítségével megpróbálták leégetni az olajat a tenger felszínéről – a próbálkozás részben sikeres volt, a tenger felszínén szétterülő 860 ezer hordónyi olaj egy része valóban elégett a balesetet követő 12 napon.

A kárelhárító alakulatok mindent megtettek a hajó megmentéséért, de a tanker a szirtről való levontatására irányuló kísérleteik sorra meghiúsultak. A holland alakulat egyik tagja a művelet során életét vesztette. Végül, hogy minimálisra csökkentsék a tengerbe ömlő olaj mennyiségét, a Brit Királyi Légierő jobb híján bombát dobott a roncsra, hogy az elsüllyedjen, a gyomrában található maradék olaj pedig elégjen. A környezetvédők felmérése szerint a szennyezés a Corwall-félszigeten mintegy 300, Franciaországban pedig 80 kilométernyi partszakaszt érintett, összesen több mint 15 ezer tengeri madár és emlős pusztulását okozva. Egy későbbi vizsgálat, melyet a hajó bejegyzési helyén, Libériában tartottak, a balesetért a kapitányt tette felelőssé, aki le akarta vágni az utat a walesi Milford Haven felé hajózván.


A Braer
1993. január

Norvégiából Kanadába tartván a libériai bejegyzésű Braer olajtankert hurrikánerejű szelek lepték meg a Shetland-szigetek közelében, s a hajó az ítéletidőben egy parti sziklának ütközött. A személyzetet ugyan helikopterrel sikerült kimenteni a roncsról, de a 85 ezer tonnányi olaj a tengerbe ömlött. Az Északi-tenger januárban nem a legbarátságosabb hely, s ez ebben az évben is bebizonyosodott: a roncs környezetében a balesetet követően egy hónapon át vihar tombolt, a Braer megközelítését nehézzé, az olaj összegyűjtését pedig egyenesen lehetetlenné téve. A rossz időnek egy pozitív hatása mindenesetre volt: nagy területen szétoszlatta a baleset során képződött vastag olajfoltot. Ezzel együtt a becslések szerint több mint 6500 tengeri madár vált az olajszennyezés áldozatává.


A Sea Empress
1996. február

A pembrokeshire-i Texaco finomító felé hajózván a Sea Empress 1996 februárjában zátonyra futott Milford Haven kikötőjének bejáratánál. Az eredmény katasztrofális volt: 72 ezer tonna olaj a tengerbe ömlött, egy környezetileg rendkívül érzékeny terület kellős közepén. Pembrokeshire az élővilágáról híres, az egyetlen partvidék a brit Főszigeten, mely nemzeti parki státusszal büszkélkedhet. A balesetet követően több mint 3500 tengeri madártetemet vetettek partra a hullámok, és legalább ugyanennyi olajjal borított, de még élő madárra bukkantak a természetvédők. A partvidék 200 kilométernél is hosszabb szakaszát érintő szennyezés elhárítása mintegy 60 millió fontot emésztett fel, a munkálatokban számtalan önkéntes is részt vett. A Sea Empress mentési munkálatait az időjárás erősen hátráltatta, s a tanker háromszor is megfeneklett, míg végre ki tudták szabadítani csapdájából. A balesetben a tanker olajrakományának a fele veszett oda.


Az Erika
1999. december

1999 decemberében az Erika nevű 180 méter hosszú olajtanker az észak-fraciaországi Dunkirkből Olaszország felé hajózván a száz kilométer per órás szélrohamokkal és hatméteres hullámokkal támadó ítéletidőben kettétört a Vizcayai-öbölben. A 26 tagú, indiaiakból álló legénység kimentésében a Francia Haditengerészet kérésére a Brit Királyi Haditengerészet Sea King helikopterei is részt vettek.

Amikor a hajómentők megpróbálták az Erika hátsó részét mélyebb vizek felé vontatni – minimálisra csökkentendő az olajszennyezés esélyét –, a tat váratlanul süllyedni kezdett, s végül az egész tankert elnyelték a hullámok. A hajóból körülbelül 20 ezer tonna dieselolaj került a tengerbe, 400 kilométernyi partszakaszt elszennyezve – ugyanazt a sokat próbált partszakaszt, amely 1978-ban az Amoco Cadiz katasztrófájának levét is megitta már. 2008 januárjában a Total nevű francia olajtársaságot 375 ezer eurós büntetésre és a kárelhárításban való közel 200 millió eurós részvállalásra kötelezték az Erika balesetével kapcsolatban. A kiömlő olaj becslések szerint 60–300 ezer tengeri madár pusztulását okozta.