Egy sajátos kor szülötte
Alexander von Humboldt 1769-ben született Berlinben. Apját gyerekkorában elveszítette, és rideg édesanyától nem sok szeretetet kapva nőtt föl Wilhelm bátyjával (a későbbi neves nyelvésszel illetve politikussal) együtt. Érdeklődése egészen fiatal korában a tudományok felé fordult. Sokoldalúságát jól jelzi, hogy fiatalon gazdaságtannal, ásványtannal, bányászati ismeretekkel, műszaki tudományokkal, görög nyelvvel és botanikával foglalkozott, majd első tudományos művei őslény- és ásványtani tárgyú munkák voltak. Ezen kívül foglalkozott klimatológiával, kémiával, és vállalt diplomáciai küldetést is. Ennek során beutazta Európa nagy részét: járt Itáliában, Svájcban, Ausztriában, Angliában és Franciaországban. Később figyelme egyre koncentráltabb lett, és mindinkább a földrajztudomány felé fordult.

Humboldt olyan korban élt, amikor a természettudományok fejlődése ugrásszerűen felgyorsult, a tudományos ismeretek mennyisége azonban még elég kevés volt ahhoz, hogy egy olyan zseniális koponya, mint Humboldt be tudta fogadni valamennyit, sőt, ezek közül jó néhányat gyarapítani is tudott. Általa valósult meg a kor bolygónkra vonatkozó analitikus ismereteinek összességét magába foglaló globális földtudományi szintézis, amelyet a 90 éves korában bekövetkezett halála után, teljes egészében 1862-ben megjelent Kosmos tartalmaz.

Tudományos expedíciók
Alexander von Humboldt munkásságának jelentős állomása volt az 1799–1804 között lezajlott első nagy kutatóútja. Humboldt az állami szolgálatból kilépve régi vágyát valósította meg, hogy egzotikus, távoli vidékeket keressen föl. IV. Károly spanyol király támogatásával egy francia botanikus kíséretében indult el Latin-Amerikába.

 Humboldt Dél-Amerikában

Humboldt Dél-Amerikában

Az öt évig tartó utazás alatt a fiatal tudós páratlan megfigyelőképességről és az összefüggéseket föltáró készségről tett tanúbizonyságot. Elsőként Venezuelában kötöttek ki, ahol Humboldt a partok mentén végzett kutatásokat, majd az Orinoco vidékére látogatott. A Casiquaire folyónál járva fölfedezte, hogy annak vize egyaránt táplálja az Orinoco és az Amazonas, pontosabban annak egyik mellékfolyója, a Rio Negro vízgyűjtőjét, tehát igazolta a két folyam közti összeköttetést illetve a bifurkációt. Aztán Kuba szigetére látogatott, ahol sokrétű természetrajzi és társadalomföldrajzi vizsgálatokat végzett, amelynek alapján „Kuba második felfedezőjeként” is emlegetik. Később Kolumbiában járt, ahol a Magdalena folyó mentén utazgatott, s végül az ecuadori vulkánok tanulmányozásával fejezte be dél-amerikai útját, ahol a kontinens nyugati partjai mentén felfedezte a nevét viselő hideg tengeráramlást. Ezután Mexikóba ment, ahol az egész országot bejárta, és majdnem ott is maradt, ugyanis felajánlották neki, hogy legyen a kormány tagja, de ezt visszautasította. Hazafelé tartó útján Washingtonban Thomas jefferson elnökkel is összebarátkozott.

 Orinoco-delta – Itt is járt Humboldt

Orinoco-delta – Itt is járt Humboldt


Következő Európán kívüli nagy tudományos expedíciója az elsőt követően mintegy huszonöt évvel később valósult meg. Ennek keretében bejárta Szibériát, az Ural hegységet, az Altajt, és egészen Kína határáig eljutott. Visszaútján a Kaszpi-tenger környékén végzett kutatásokat. Az ázsiai út sokrétű geográfiai megfigyelései, illetve ezek eredményei legalább olyan jelentőségűek, mint az első kutatóút során nyert tapasztalatok.

Humboldt szintézise
Az expedíciók eredményei óriási elismeréseket hoztak Humboldtnak, számos akadémia választotta tiszteleti tagjává. A kutatóutak legnagyobb jelentősége az volt, hogy a megfigyelések rendkívül sokfélék voltak, a vizsgálatok pedig a kor szintjén kiemelkedő pontossággal és precizitással zajlottak. A nagymennyiségű adathalmaz nem öncélú vizsgálatok eredményeiből állt. Humboldt a sokrétű adat és megfigyelési eredmény rengetege közül képes volt kiragadni a lényeget, és bemutatni a köztük lévő összefüggéseket. Szemléletmódjában a természet mint egész és oszthatatlan jelenik meg.

 Humboldt szobra Berlinben a nevét viselő egyetem főépülete előtt

Humboldt szobra Berlinben a nevét viselő egyetem főépülete előtt


Humboldt a területi jelenségek föltárásával és a köztük lévő szoros kapcsolatok, összefüggések fölismerésével, ennek tudományos igényű feldolgozásával az egyik első modern földrajztudós. Munkássága rendkívül sokrétű volt. A latin-amerikai út megfigyeléseinek eredményeképpen mutatta ki az éghajlat és a növényzet közötti szoros kapcsolatot, illetve a magassági viszonyok tanulmányozásával elkülönítette a magashegységek növényzeti öveit. Ő fektette le a növényföldrajz alapjait. Meteorológiai kutatásai is földrajzi szemléletűek voltak, fölismerte a klíma elsődleges szerepét a talaj és a vegetáció jellegének módosulásában, bevezette az izoterma fogalmát és izoterma-térképeket is készített. Vulkanológiai kutatásai is jelentősek voltak.

A természeti földrajz tárgykörén kívül a Mexikóról írt munkái tulajdonképpen az első valódi gazdaságföldrajzi műveknek tekinthetők, amelyek szemlélete, azáltal, hogy messzemenően figyelembe veszi a táji adottságokat, számos későbbi gazdaságföldrajzi munkát felülmúl.

 Humboldt-kalmár. A tudós nevét több állat- és növényfaj is viseli.

Humboldt-kalmár. A tudós nevét több állat- és növényfaj is viseli.


A kor természettudományos ismeretei lehetővé tették, hogy azokat Humboldt az élete fő művének tekinthető Kosmos címet viselő monumentális munkájában összefoglalja és szintetizálja és kialakítsa az egységes földtudomány szemléletét. Az egyes tudományterületek összefüggéseinek föltárása és a szintézis képesség a földrajztudomány egyik alapvető sajátsága, s bár a későbbi korok tudományos ismereteinek bővülése a tudományok elkülönüléséhez és a humboldti egység tarthatatlanságához és széteséséhez vezetett, szemléletmódjában, megközelítésében és azzal a számtalan és sokrétű tudományos eredménnyel, amivel a földrajz gazdagodott, a mai napig Humboldt számít a geográfia története egyik legnagyobb, legmeghatározóbb alakjának.