Írta: RÁK ALEXANDRA
Fotó: MTI

A női testben egy emberöltő alatt mintegy 400 petesejt érik meg, egy milliliter ondófolyadékban pedig csaknem 20 millió spermium található. Hogy egy gyermek megfoganjon, mindössze egy petesejt és egyetlen, aprócska spermium találkozására van szükség, mégis párok ezrei szembesülnek a meddőség problémájával.

A terhesség kialakulásának esélye egy rendszeres szexuális életet élő, egészséges fiatal pár esetében 20–25 százalék. A szakemberek csak akkor tartják indokoltnak a fogamzásképesség vizsgálatát, ha másfél–kétévnyi, rendszeres, védekezés nélküli nemi élet sem hozza meg a kívánt eredményt. Ilyen esetekben célszerű mind a nőt, mind a férfit alaposabb kivizsgálás alá vetni. A nők meddőségének vizsgálatakor először meghatározzák a vérben található különböző hormonok szintjét a női ciklus egyes szakaszaiban, aztán különböző eljárásokkal, eszközökkel (pl. ultrahang vagy röntgen) megvizsgálják a női nemi szervek állapotát. Férfiak esetében a vizsgálat az ún. spermakép meghatározására irányul, amely az ondófolyadékban lévő spermiumok számának, mozgékonyságának és alaki jellemzőinek felmérését jelenti.

A nemzőképtelenségnek számos oka lehet: női oldalon az átjárhatatlan petevezeték, a méhkürt elzáródása, hormonális problémák; férfiak részéről a kevés számú spermium, a herevezeték nem megfelelő elhelyezkedése, esetleg kromoszóma-rendellenességek. Férfiak és nők ugyanakkora eséllyel lehetnek meddők, a statisztikák szerint mindkét fél 40–40 százalékban lehet oka a nemzőképtelenségnek, az esetek 20 százalékában pedig ismeretlen eredetű meddőséget állapítottak meg.

A modern orvostudománynak köszönhetően azonban ma már szinte senkinek nem kell lemondani a gyermekáldás öröméről. Az első lombikbébi 1978-ban született az angliai Oldhamben. Azóta a módszer rutineljárássá vált, Amerikában ma már minden 100. újszülött méhen kívül fogan. Magyarországon 1988 óta végeznek „in vitro fertilizációt”, vagyis méhen kívüli megtermékenyítést, és évente csaknem 2000 lombikbébi jön a világra. Az eljárás sikere nagyban függ a leendő anya életkorától, táplálkozásától és az őt érő környezeti hatásoktól. A mesterséges megtermékenyítés 30 év alatti nők esetében 30–35 százalékban sikeres, 30–35 év között kb. a nők egynegyede esik teherbe, 35 és 40 éves kor között 15, 40–45 éves korban pedig csupán a nők 5 százaléka esik teherbe. 45 éves kor fölött 100-ból egy szerencsés példáról van tudomásunk.

 Az első magyar lombikbébi

Az első magyar lombikbébi


Az eljárás menete
A lombikbébi program első fázisában a petefészek előkészítésére kerül sor. A terhesség létrejöttének egyik legfontosabb feltétele, hogy több petesejt álljon rendelkezésre. Ez a petefészek hormonális kezelésével érhető el, amelynek hatására a női szervezetben több petesejt termelődik. A petesejtek érési folyamatát az orvos folyamatosan figyelemmel kíséri, általában ultrahanggal.

A következő szakaszban a hüvelyen keresztül egy ultrahangfejre rögzített eszköz segítségével leszívják a petesejteket tartalmazó folyadékot a petefészkekben elhelyezkedő tüszőkből. Az eljárás szinte semmilyen kockázattal nem jár, altatásban vagy anélkül végezhető, és a páciensek 2–3 órás megfigyelés után általában hazamehetnek.

A harmadik fázisban a beültetést végző orvos egy speciális oldatba, majd inkubátorba helyezi a petesejteket, ahol élettani körülményeiknek megfelelő feltételeket biztosítanak számukra. A spermiumokat laboratóriumi eljárásokkal előkészítik a megtermékenyítésre, majd egy szövettenyésztő edényben a petesejtek mellé helyezik őket. Ezek után a természetben ismert módon megtörténik a megtermékenyítés, vagy ha ez valamilyen okból kifolyólag nem lehetséges, a spermium petesejtbe fecskendezésével valósítható meg. A megtermékenyítést követően a petesejtek visszakerülnek az inkubátorba, ahol még 1–5 napig terjedően fejlődnek.

 Masterséges megtermékenyítés

Masterséges megtermékenyítés


A lombikbébi eljárás utolsó szakaszában kerül sor az embriók méhüregbe való beültetésére. Ez a beavatkozás teljesen fájdalommentes, amelynek során az orvos egy rugalmas falú, vékony katéterbe felszívja a megtermékenyített petesejteket, majd a kanült a hüvelybe vezetve befecskendezi az embriókat a méhbe.

Lehetőségek itthon
Magyarországon törvény határozza meg a beültethető petesejtek számát, ahogyan azt is, hogy hány mesterséges megtermékenyítési kísérletet finanszíroz az állam. A társadalombiztosítás támogatja a meddőség kezelését és a terhesség bekövetkezésének orvosi beavatkozással történő elősegítését. Térítésmentesek a meddőség okainak feltárására irányuló vizsgálatok, illetve azok a kezelések, amelyek a fogamzás esélyét növelik (pl. a petevezeték átjárhatóságát biztosító beavatkozások). Ma a magyar állam öt beültetési kísérlet költségeit vállalja magára, de a szükséges előkészítő kezelések gyógyszerkiadásait nem, vagy csak részben fedezi. Sok esetben ez az oka annak, hogy a meddő párok nem vágnak bele a lombikbébi programba. A meddőségi központok alapítványok létrehozásával igyekeznek támogatni őket.

Más orvosi beavatkozásokhoz hasonlóan ez az eljárás sem veszélytelen. A beültetéshez szükséges hormonkezelés, illetve a beavatkozás közbeni altatás olykor váratlan komplikációkat okozhat, noha mindezidáig csak nagyon kevés ilyen esetről tudunk. A mai orvostudomány eszközeinek segítségével, az itteni körülmények között, lelkiismeretes, jól képzett orvosaink mellett, biztosak lehetünk benne, hogy az eljárást nagyon körültekintő, alapos orvosi vizsgálat előzi meg, és a hosszú, olykor lelkileg megterhelő procedúra után, miénk lehet a legnagyobb ajándék: a kezünkben tarthatunk egy aprócska teremtményt, amelynek mi adtunk életet.


Kapcsolódó cikkek:

  • Az első lombikbébi születése
  • A 3D és 4D ultrahang