Írta: BIHARI DÁNIEL

Szeptember közepétől kutatja egy magyar-horvát, katonai és civil búvárokból alakult kutatócsoport az I. világháborúban elsüllyedt Szent István csatahajó roncsait az Adrián. Csütörtökön Szekeres Imre honvédelmi miniszter és magas rangú katonák jelenlétében helyeznek el emléktáblát a hullámsírban: „A kötelesség előbbrevaló, mint az élet” – hirdeti a Monarchia flottájának jelmondatát magyar, német és horvát nyelven.

Az expedíció célja a 70 méter mélyen fekvő hajóroncs felmérése volt, a búvárok a hajótest körül szétszóródott, kiemelhető tárgyakat kerestek. Egy korábbi expedíció például tökéletes állapotban fennmaradt Zsolnay porcelánkészletet emelt ki az egyébként nemzetközi oltalom alatt álló hadisírból. A hajótest kiemelése szóba sem jön, a törött, korrodált acélszerkezet kiemelése veszélyes, drága és kevés sikerrel kecsegtető művelet lenne – mondta el Horváth Lajos, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisír Gondozó Irodájának vezetője.

A legnagyobb csatahajó
A Szent István képviselte az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hajóosztáját. Méret, felszereltség, technika alapján különültek el a hajóosztályok. A császári-királyi flottában általában minden nagyobb hajóosztályt 3-3 hajó képviselt, de a legnagyobb, a csatahajó osztályban négy épült: a Priz Eugene, a Teggethoff, a Viribus Unitis és a legújabb, valamint -– kissé leegyszerűsítve – minden, haditechnikával felszerelt a Szent István.

A hajó jelentősségét pusztán méretei is szemléltetik: hossza 152, legnagyobb szélessége 28, teljes merülése 8, 5 méter volt, a roppant hajótestet 26 400 lóerővel hajtották a gőzturbinák. Újdonság volt, hogy a lövegtornyokban az addigi kettő helyett három, 30, 5 centiméteres ágyú kapott helyett. Ha az egyenként 91 fő személyzettel ellátott négy lövegtorony egy irányba fordult, a Szent István összesen öt tonna acélba csomagolt robbanótöltetet volt képes kilőni a célpontra.

 piros pont jelöli a roncs helyét <a href='http://galeria.fn.hu/3/18573/0/1' target='_blank' class='napi'>Képgaléria</a>

piros pont jelöli a roncs helyét Képgaléria

A végzetes hiba
A csatahajó négy évig épült a Ganz-Danubius gyárban 60 600 ezer koronából. 1915-ben készült el, de évekig a pulai kikötőben tartózkodott, hadgyakorlatokon, és a város légvédelmében vett részt. Az Adrián ugyanis patthelyzet alakult ki: a Monarchia flottájának kifutása azonnal támadást váltott volna ki az Antantból, amely azonban a csatahajók fenyegető jelenléte miatt nem merészkedett osztrák-magyar felségvizekre. A Szent István 1918 június 9-én éjjel indult első bevetésére testvérhajója, a Tegetthoff és több torpedónaszád kíséretében.
A kísérőhajók feladata az ellenséges torpedónaszádok távoltartása volt. Azaz lett volna, mert másnap hajnalban a Premuda-szigettől délkeletre két olasz „motorcsónak” – úgy tudjuk teljesen véletlenül – felfedezte az osztrák-magyar hajórajt, és kijátszva az őrhajók éberségét 500 méterről két torpedót lőtt a Szent Istvánra. Hihetetlen véletlen? Az őrszemek figyelmetlensége? Nem tudjuk biztosan, de óriási hiba volt, hogy a két, szó szerint csónak méretű olasz jármű ilyen közel juthatott a Szent Istvánhoz. Ráadásul lerázták az üldözésükre indult torpedónaszádot és sértetlenül hagyták el a helyszínt – ez a nap máig az olasz flotta napja

Menteni akarták a menthetőt
A torpedók a jobb oldali első és második kazánházat találták el, és átszakították a válaszfalat is. A lék a vízvonal alatt öt méterrel volt, így a hajó azonnal 10 fokban megdőlt: a Tegetthoff megpróbálta a part felé vontatni, de a vontatókötél elszakadt. A Szent István felborult, majd elsüllyedt. Agóniája mintegy három óráig tartott, így az 1056 matrózból és 38 fős tisztikarból álló legénység többsége megmenekült. A monarchia népeiből álló, teljesen vegyes nemzetiségű tengerészből 89-en veszítették életüket, köztük 41 magyar.

Az áldozatok egy része már a tengerben úszva lelte halálát, amikor a hajó felborult, és a számtalan, szabadon „lebegő” acél- és rézhuzal, mint egy ostor vágott át rajtuk. Mások a kazánházban vesztek oda. A találatkor ugyanis leállították a kazánokat, hogy elkerüljék a robbanást. Csakhogy a szivattyúkat is ezek hajtották, ezért egy csoport, a magyar származású első tiszt vezetésével a kazánházba ment, hogy újraélesszék a kazánokat. Itt érte őket a hősi halál, miközben a vizet próbálták kiszivattyúzni a süllyedő hajótestből. Nekik állít emléket október 2-án a Magyar Honvédség a flotta jelmondatával, amihez halálukig tartották magukat.

 A jobb oldalára dőlt a hajó (MTI)

A jobb oldalára dőlt a hajó (MTI)


]Szomorú véget értek a "testvérek" is
A Szent István kettétört, így ért a fenékre. Orra az iszapba fúródott a hetven méter mély vízben. Ezért, és mert a roncs 90 éve rozsdásodik a víz alatt, fel sem merült, hogy kiemeljék.

A háború után a maradék három császári-királyi csatahajó is szomorú sorsra jutott, a győztesek osztoztak rajtuk. A Viribus Unitisre Olaszország tartott igényt, de végül a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság tulajdonába került, ahol a flotta zászlóshajójának szánták. Csakhogy az olaszok nem tudták „megemészteni” a döntést, és egy búvárkommandó két tapadóaknával elsüllyesztette – még mielőtt a szerb haditengerészet ékévé avatták volna.

A Prinz Eugene-t Franciaország kapta: fegyvereit leszerelték, és úgynevezett célhajónak használták, vagyis hadgyakorlatokon a Prinz Eugene volt a célpont – rövidesen elsüllyesztették. A monarchia széthullását egyedül a Tegetthoff „élte túl”, Olaszország bevonta a flottájába és hadrendbe állította.

Forrás: Figyelőnet