A kolostor a Zanszkár folyó közelében található, a Himalájának egy mai napig viszonylag elzárt, nehezen megközelíthető vidékén, Zangla falu fölött. A térség adminisztratív központja a Padum nevű falu, amely mintegy 35 kilométerre fekszik Zanglától. A két falut nemrég készült, jó minőségű aszfaltút köti össze. “A legközelebbi nagyváros viszont Padumtól már 240 kilométerre található. A városba való bejutás nem könnyű, ugyanis az odavezető út igen rossz minőségű, és a sziklaomlások miatt az utat gyakran borító kőtörmelék tovább nehezíti a járművel való haladást.

“A járműves közlekedés így is mindössze az év 4-5 hónapjára korlátozódik, a Pensi La hágót borító nagy téli hó miatt. Ilyenkor – főleg a helyiek - inkább a befagyott Zanszkár folyón közlekednek, ami több napot is igénybe vesz. Mivel turisták inkább nyáron érkeznek, ők az ötezer méter körüli magasságban lévő hágókon átvezető gyalogtúra után érik el Zanglát, Csomához hasonlóan” – ecseteli a kissé zord körülményeket a National Geograhic Onlinenak Iirimiás Balázs, a projekt vezetője.


Már több évtizede lakatlanul áll az épület

A kolostor történetét javarészt homály fedi. “Jelenlegi ismereteink Csoma és az arra járt utazók beszámolóin alapulnak, de sajnos egyik sem elég részletes ahhoz, hogy arra építészeti helyreállítást lehessen alapozni. Az biztos, hogy az épület jóval nagyobb volt a ma láthatónál, több szárnya is lehetett, a megmaradt épületrész valószínűleg a belső udvarhoz tartozott. A környék kolostorainak datálása és az uralkodóház története alapján, feltehetőleg a 16-17. században épült. Utóbbi 6-7 évtizedben jórészt lakatlanul állt” – tette hozzá a szakértő.

Az épület tulajdonosa ma is a “zanglai király”, akinek családfája a ladakhi Namgyal uralkodó dinasztiáig vezethető vissza. Nem sokkal Csoma ottjárta után a Rajput (Rádzsput) hódítás megfosztotta a királyt trónjától, és Stok (Sztok) kolostorába száműzte. A 19. század közepén Jammu és Kashmir (Dzsammu és Kasmír) államhoz, majd a 20. század közepén Indiához csatolt Ladakhban az uralkodóház hatalma és jelentősége jelképessé vált. A zanglai kolostorerőd elhagyása is talán ezekre az okokra vezethető vissza. A 20. században az erőd lábánál fekvő Zangla falu kényelmesebb, gazdaságosabb, jobban megközelíthető székhelynek bizonyulhatott a magányos erődítménynél, ami a háborús veszély elmúltával funkcióját vesztette. Ezért a kolsotor tulajdonosa is leköltözött egy kisebb, olcsóbban fenntartható palotába.

Baktay Ervin azonosította Csoma szobáját

Az első ismert részletes, magyar nyelvű leírás a kolostorról és a környékről, Baktay Ervintől, Csoma egyik legmérvadóbb életrajzírójától származik, aki elsőként járta végig a nagy tudós indiai útjának állomásait 1926-29 között. “Itt a patakon túl emelkedő magas, kopár hegy tetején pillantottam meg először a zanglai lámakolostort. Csúcsa még a lenyugvó nap rőt fényében égett, amely a szemközti part hegysorának egy bevágásán át mintha csak azért árasztotta volna reá utolsó sugarait, hogy én a magyar zarándok, ebben a misztikus fényben láthassam meg Kőrosi Csoma Sándor első zanszkári otthonát” – olvashatjuk Világ tetején című könyvében.

Baktay Ervin ottjártakor még találkozott egy a faluban élő idős féfival, Tszan Raptannal, akinek a nagyapja személyesen ismerte Csomát. A helyiek leginkább az ő elbeszéléseiből hallottak a magyar tudósról, vagy ahogy ott hívták, Szkander bégről.

 Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org)

Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org)


A kolostorépület már Baktay ottjártakor is lakatlan volt. Könyvében így ír erről: “Kétemeletes, tipikus gompa. Végtelenül rideg és magányos. A szerzetesek már rég kiköltöztek az épületből ... Csak egy láma lakott az épületben őr gyanánt, éppen Csoma hajdani cellájában. ... Üres udvarokon és sikátorokon át a felső emeletre vezetett bennünket. Elől nyitott erkélyre jutottunk, amelynek jobboldali falában alacsony ajtó nyílt Csoma egykori szobájába. ... Csak mélyen meggyörnyedve lehetett belépni a kb. 120-130 cm magas ajtónyíláson, de ez a testtartás megfelelt érzésemnek. Nagy alázat, hódolat, mély kegyelet töltött el, amidőn Kőrosi Csoma Sándor egykori szobájának küszöbén átléptem. A cella 3 méter széles és 3 méter mély. Mennyezetét elértem felnyújtott kezemmel. Az ajtótól számított baloldali falat, közel a padlóhoz, csöpp ablak mélyedése töri át. A szoba közepén arasznyi vastag faoszlop tartja a mennyezet vékony gerendáit. Az egész helyiség fekete; a falak, gerendák zsírosan fénylenek, mindtha fekete elefántcsontból volnának. Évszázadok füstje, korma pácolta át. Itt is mindig a padló kövén raktak tüzet, a füst csak a tető gerendái között vagy az ajtón szivároghatott ki. ... Az ajtóban ülve vázlatot készítettem a celláról, amelyet kellő tér és világítás híján nem fényképezhettem le. Aztán kívülről az ajtó szemöldökfájára felpingáltam tintával: Csoma’s room (Csoma szobája), s nekiálltam bicskámmal kifaragni a feliratot.”

Több év kell a helyreállításhoz

Irimiás Balázs, építész 2007 nyarán kerékpárral látogatott el a kolostorhoz. Az épület rossz állapotát látva indította el a Csoma’s Room nevű kezdeményezést. A szakértő szerint a kolostor olyan rossz állapotban van, hogy nem bír ki még egy telet minimális beavatkozás, megerősítés nélkül. A beruházás tervezett költsége 20 millió forint. Mivel a munkálatok gyakorlatilag csak a nyári hónapokra korlátozódnak, a teljes felújítás több évet vesz igénybe.

Szervezeteken, cégeken kívül magánemberek is csatlakozhatnak a kezdeményezéshez, ötlettel, szakmai munkával, vagy ún. téglajeggyel. Bárki vehet egy jelékpes téglajegyet, amelynek fejében az adományozó nevét bevésik egy vályogtéglába, ami a megújult kolostor falába kerül beépítésre. Természetesen a felirat nem fog látszani a falon, hiszen esztétikailag nem lenne elfogadható, csak fotók és a támogató tudata őrzi majd meg.

Annak ellenére, hogy a projekt tényleges szervezése csak 2007 végén kezdődött, már több önkéntes is csatlakozott. Az önkéntesek kiválogatását és a helyreállításhoz szükséges “tudástár” felépítését az Angkor Alapítvány végzi. “Több önkéntes eleve pénzzel is támogatja a projektet. Ezen kívül néhány kisebb cég, valamint külföldön élő magyarok is jelentkeztek támogatónak. A téglajegyekre leginkább azért volt szükség, mert egy ideig az Oktatási és Kulturális Minisztériummal folytattunk tárgyalásokat egy esetleges finanszírozásról, amelynek szóbeli igéreteiből a minisztérium jelenleg kihátrálni látszik. Csoma kolostora viszont rossz állapota miatt nem várhat még egy telet” – magyarázta a különös akció okát Irimiás Balázs.

 Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org)

Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org)


A projektvezető szerint mivel alulról indult civil kezdeményezésről van szó nagy előnyük a rugalmaság. Egy hasonló helyreállítást magyar állami intézmény akár tízszer ekkora költségvetésből tudna csak megoldani, a saját rendszerbeli kötöttségei miatt. Viszont az önkénteseknek, ha nem lesz pénzük terepjárót bérelni a helyszín megközelítésére, busszal mennek vagy gyalog. A költségeket nem növeli kötött minimális napidíj, szakértői díj vagy külföldi pótlék, ami állami munkánál elkerülhetetlen.

„Ezzel a kezdeményezéssel az a célunk, hogy egy olyan támogatói kultúrát terjesszünk el Magyarországon, amely nem a kényelmetlen, szemlesütős kéregetésre emlékeztet, hanem inkább a büszkén vállalt ügy melletti kiállásra. Amikor a támogatóknak lesz fontos az, hogy valamit támogassanak, mert akkor érzik jól magukat. Jó lenne, ha Magyarország egyedül is képes lenne rá, hogy egy ilyen feladatot ellásson, és annak a sikereit elkönyvelje” – hangsúlyozta a szervező.

Nélkülözhetetlen a helyiek tudása

A szervezők megállapodást kötöttek a kolostor tulajdonosával, a “zanglai királlyal” (aki valójában “csak” egy földbirtokos, de őrizve a család hagyományait, szereti ha királynak nevezik), aki vállalta, hogy többek között a magyar csapat elszállásolásával, ellátásával, az építőanyag beszerzésével és helyi munkások bérlésével segíti a helyreállítást.

A helyszíni munkálatok idén augusztus közepén kezdődnek. A szeptember végéig tartó építkezés során elvégzik az épület szerkezeti stabilizálását, megerősítik a tetőszerkezetet és a falakat. Habár a program többek között magyarországi építész, statikus és restaurátor önkéntesek bevonásával zajlik, a helyszíni munkálatokat elsősorban helyiekkel együtt szeretnék végezni. Egyrészt ezáltal a helyieket is érdekeltté teszik az épület megőrzésében, és a későbbi működtetésében, ugyanakkor tulajdonképpen ők azok, akik ismerik a hagyományos építészeti technikákat.

 Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org

Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org


“Ők tudják honnan kell agyagot bányászni a lapostető fedésére, honnan a fal vakolására, milyen fa kell a gerendák pótlására, milyen a dúcok építésére. Mi azt próbáljuk felügyelni, hogy az építkezés szakmai színvonala megfelelő, és nem utolsó sorban jól dokumentált legyen. A környező kolostorok felújításának leggyakoribb problémája éppen az, hogy a helyiek, bár ismerik a hagyományos technikákat, az új, Kínából beszivárgó építőanyagokkal nincs sok tapasztalatuk. A kényelem és az olcsó ár miatt gyakran találkozunk régi kolostorokba beépített rozsdás hullámlemezzel, odanemillő lebetonozott padlóval, vagy szilikonnal kitöltött repedésekkel, amelyek mellesleg nehezen restaurálhatóvá teszik a régi freskókat” – tette hozzá a szakértő.

Tudományos, kulturális funkciót kaphat a megújult kolostor

A helyreállított kolostorépület jövőbeni funkciója még nem egyértelmű. A szervezők mindenképp azt szeretnék, ha olyan rendeltetése lenne az épületnek, amellyel a helyiek is azonosulnak, és az ő érdeküket (is) szolgálja. A nyáron kiutazó szervezők egyik fő feladata éppen az lesz, hogy a helyiekkel és a kolostor tulajdonosával egyeztetve közösen eldöntsék ezt a kérdést. Irimiás Balázs elképzelhetőnek tartja, hogy az épület egyfajta kutatóbázis vagy nemzetközi workshopok helyszíne legyen.

 Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org

Fotó: Irimiás Balázs (Forrás:www.csomasroom.org


Habár a helyiek körében élénken él Csoma emléke, az idő távlatában inkább csak amolyan mesebeli, mondabeli alaknak, mintsem valós személynek tartják. A projekt szervezői ezen kívánnak változtatni. “Nagy hangsúlyt fektetnénk Csoma jelentőségének helyi megismertetésére. A környékbeli iskolákban oktatást, a kolostorokban bemutató látogatásokat szervezünk. Ösztöndíjat alapítanánk, amely Csoma nevét viselné. A helyi iskolában 80-90 diák tanul. Ötvenezer forintos éves ösztöndíj elegendő arra, hogy a tanárok segítségével kiválasztott rászoruló diák teljes iskoláztatási költségének jelentős részét fedezze arra az időszakra” – nyilatkozta a távlati célokról a projektvezető.

További információ a projektről: Csoma's Room >>

Kapcsolódó cikkünk:

  • Ami a Csoma-legendáriumból kimaradt