1898 januárjában Nagyváradon született Széchenyi Zsigmond világutazó, vadász, népszerű vadászkönyvek, útleírások szerzője. Az ükapjaként Széchényi Ferenc múzeumalapítóval büszkélkedő Zsigmond, aki gyermekkorának nagy részét ausztriai és csehországi rokonok birtokain töltötte, először jogi tanulmányokba kezdett, majd a budapesti tudományegyetemet otthagyva, Münchenben, Oxfordban és Cambridge-ben zoológiát, erdészeti valamint mezőgazdasági előadásokat hallgatott.

Miután befejezte külföldi tanulmányait, visszatért a kőröshegyi családi birtokra, s kezébe vette a gazdaság irányítását. A természethez erősen vonzódó Zsigmond a birtokigazgatás mellett szívesen utazgatott, kirándult, és imádott vadászni is.

Élete egyik legnagyobb álma 1927-ben teljesült, amikor Almássy Lászlóval részt vett egy szudáni expedíción. Az ezt követő évtizedekben szinte minden földrészen megfordult. Járt többek között Indiában, Alaszkában, Egyiptomban, Líbiában, Ugandában, Kenyában – utazásain nem csupán élményeket gyűjtött, értékes útleírásokat is készített, valamint trófeákkal is gyarapította gyűjteményét.

A második világháború, majd a kommunisták, valamint a szovjetek növekvő befolyása azonban véget vetett a boldog, gondtalan éveknek. Az Istenhegyi villájában tartott 1300 darabos trófeagyűjteménye Budapest ostrománál mind egy szálig odaveszett, édesapját, Széchenyi Viktort a szovjetek halálra verték, őt magát pedig vagyonelkobzás terhe mellett, hol börtönben tartották fogva, hol pedig erőszakkal vidékre telepítették.

A helyzete csak az 1950-es éve közepétől javult, amikortól megjelenhettek könyvei, visszaköltözhetett Budapestre, és még államilag támogatott, hivatalos kelet-afrikai expedícióban is részt vehetett.

Utazásai során szerzett tapasztalatait, élményeit – Csui, Elefántország, Nahar, Alaszkában vadásztam – számtalan műben foglaltak össze. Élete utolsó hónapjaiban is a következő, immáron tizedik afrikai útját készítette elő, amikor 1967. április 24-én, 69 esztendős korában Budapesten egy korábbi afrikai expedíciója során szerzett amőbás betegség következtében elhunyt.

A híres világutazó hagyatékát, a második világháború után gyűjtött trófeáit, valamint a hatezer kötetes négynyelvű szakkönyvtárát a Természettudományi Múzeum őrzi.