Miután 1163 januárjában, mindössze hat hónapon át tartó országlás után, mérgezés következtében elhunyt II. László, II. Géza elsőszülött fiát, István herceget koronázták királlyá. III. Istvánnak azonban hamar ellenfele akadt II. László király öccse, IV. István személyében.

„...a nagy termetű Istvánt, László király öccsét néhány püspök és úr megkoronázta az ország számára. Az esztergomi érsek nem akart jelen lenni, és nem akarta megengedni. Meg is jósolta, hogy uralmának csúnya végre lesz...”-olvashatjuk a magyar krónikában.

Az esztergomi érsek jóslata valóra vált, amikor az 1163 júniusában Székesfehérvárott lezajlott döntő ütközetben IV. István súlyos vereséget szenvedett a nagyobb támogatottságot élvező III. Istvántól. III. István király öntörvényű, folyamatosan próbálkozó ellenfelétől végleg azonban csak IV. István halálával szabadult meg.


Noha III. István rövid ideig uralkodott, kormányzásának köszönhetően a gyakran Bizánc és a Német-Római Birodalom között hánykolódó Magyarország helyzete konszolidálódott és sikerrel védte meg országa függetlenségét.

1172. március 4-én, 25 éves korában azonban István váratlanul meghalt. A Lukács érsek által Esztergomban megszervezett temetésen rendkívül sokan jelentek meg, köztük István apósa, Henrik osztrák herceg és Oroszlán Henrik bajor-szász herceg. Értetlenül álltak az ifjú király halála előtt, s mérgezésről kezdtek pusmogni.

Míg az udvar gyászát töltötte, addig a Bizáncban nevelkedett későbbi III. Béla király számára kedvezően alakultak a dolgok, s szervezni kezdte hatalomra kerülését.