Amikor a markaláb megeszi a holdat …
A korabeli néphit félelmetes dolognak tartotta a hold- és a napfogyatkozást, hiszen ekkor különféle gonosz lények ették meg az égitestet. Emellett a hold ciklikus változásához is számos hiedelem kötődött. Nagyon sok mezei és házi munka elvégzését éppen a fogyó vagy növekvő holdhoz kötötték, vagy e szerint tiltották.
A teljes vagy részleges hold és a napfogyatkozás ma már elfogadott, minden misztikum nélküli jelenségnek számít a legtöbb kultúrában. Ám ez a természeti jelenség ma is sokakat ösztönöz arra, hogy éjszaka fennmaradjanak egy holdfogyatkozás látványáért, vagy akár több száz, sőt ezer kilométert utazzanak, hogy egy teljes napfogyatkozásban gyönyörködhessenek. Láthatjuk, hogy a jelenség varázsereje nem múlt el, legfeljebb átalakult.
De lássuk, hogyan viszonyultak elődeink ehhez a látványos természeti jelenséghez. Korábban számos hit, babona és népszokás kötődött a hold és a napfogyatkozáshoz, akárcsak a különböző holdfázisokhoz. Az alábbiakban Róheim Géza, Magyar néphit és népszokások című könyvéből szemezgettünk néhány érdekességet.
A magyar nyelvterületen általános hit volt, hogy nap- vagy holdfogyatkozáskor az égitestet valamilyen természetfeletti lény, többnyire állat megeszi. Szeged környékén így vélekedtek erről: „„Mikor a Hód fogy, mög a Nap is, a Markaláb öszi. Mög is láccik, hogy kapkoggya… A Markaláb ojan, mint a papagájmadár. Mikor mögemésztötte, lassanként kiaggya a világosságot, mint a galamb, mikor öteti a fiát, osztán kiaggya az önnivalót”. A markaláb története, Szeged környékén – a szerző szerint – délszláv hatásra alakult ki, és a szláv valamint a román hitvilágban lévő holdevő csordásfarkasra vezethető vissza. A markalábbal vagy markolábbal találkozhatunk a palócoknál is. Máramaros vidékén viszont már a virkolák vagy csordásfarkas (farkassá vált, többnyire a falu által kiközösített ember) eszi a holdat.
Az égitestet lakmározó félelmetes vagy kevésbé félelmetes lények tárháza nagyon széles: például a Balaton vidékén a kakas eszi meg a napot; másutt a kereszteletlenül meghalt gyerekek lelke vagy sárkány eszi meg a holdat; Göcsejben viszont a háznál lévő rágcsálók rágják le.
„Holdfogytára a hajad ne vágasd…”
Nemcsak a két égitest fogyatkozásához, de a holdfázisok szabályos váltakozásához is kötődtek különböző hiedelmek. Általánosan elterjedt hit volt, hogy bizonyos mezőgazdasági munkát, házimunkát újholdkor kell végezni, azért, hogy a hold növekedésével az adott munka „eredménye” is nőjön. Vagyis például az elültetett növény a növekvő holddal együtt fejlődjön. Ám ez területenként igen eltérő, és sokszor növényfüggő volt.
Sok helyütt ugyanis azt tartották, hogy a növő hold feljön, a fogyó hold lemegy, ebből kifolyólag a növény növekvő hold esetén felfelé, fogyó holdnál viszont lefelé fejlődik. Ezért többek között Szeged térségében is az volt a szokás, hogy újholdkor nem lehetett ültetni bizonyos növényeket, mert akkor az csak virágozni fog, de nem terem. Jellemző volt, hogy újholdkor kellett vetni a kalászos növényeket, és egyéb olyan haszonnövényt, amelynek a termése – fogyasztásra szánt része – a föld felett van, mert akkor az a növekvő holddal együtt fejlődve, gazdag termést hoz. Viszont azokat a növényeket, amelyeknek a föld alatti részét fogyasztjuk, éppen emiatt holdtöltekor kell vetni, hogy a fogyó holddal, a föld alatti része fejlődjön. Ugyanígy újholdkor volt ajánlott a kotlóültetés, hogy a holddal együtt nőjenek a csibék.
A haj és a köröm növekedését is gyakran párhuzamba állították a holddal. Ezért úgy vélték, hogy a hajat és a körmöt újholdkor kell levágni, mert akkor nő szépen, és erősödik: „holdfogytára a hajad ne vágasd, mert elhull”. Viszont mivel a hold holdtöltekor van „ereje” tetőpontján, egyes vidékeken a néphit szerint pont holdtöltekor kell hajat vagy körmöt vágni, mert akkor lesz erős.
Ugyanígy a takarítást, a mosást és a különböző betegségek kezelését is sok helyen teliholdkor volt ajánlott végezni, hogy ugyanúgy fogyjon a munka és tűnjön el a betegség, mint az égi kísérőnk. Ezek a hiedelmek, szokások nem csak nálunk, de kisebb nagyobb eltéréssel egész Európában jelen voltak.
Kapcsolódó cikkeink: