A Putnok és Aggtelek között húzódó lankás dombok számos világvégi falut ölelnek körbe. Dél-Gömör apró falvai közül sok ún. zsákutcás falu, ahol még az országút is véget ér. A területet alig érintette a szocialista iparosítás és az intenzív mezőgazdaság. Bár a munkahelyhiány miatt jelentős az elvándorlás, a falvak elnéptelenedése, akadnak pozitívumok is: éppen az elszigeteltségből adódó érintetlenség miatt számos természeti és kulturális érték maradt fenn.

Ezek közé tartoznak a falvak határában lévő régi szőlők és gyümölcsösök. Dél-Gömörben a filoxéra vész előtt a domboldalak déli kitettségű, melegebb lejtőit szőlőültetvények uralták. Nem csak itt, szerte az országban jellemző volt a vegyes gazdálkodás: a szőlősorok közé, vagy a parcellák szélére gyümölcsfákat ültettek védelmi céllal. A terület egykor híres volt szőlőiről, a 19. században a filoxéra vész után viszont megszűnt a szőlő piacra való termelése, már csak saját fogyasztásra ültették. A kivágott tőkék helyére pedig többnyire gyümölcsösöket telepítettek.

Mivel ezek a gyümölcsfajták az évszázadok során alkalmazkodtak a helyi természeti viszonyokhoz, nagyon ellenállóvá váltak, és nem igényeltek/igényelnek sok gondozást. „A fák alatt a gyepet évente egyszer lekaszálták, vagy legeltetéssel tartották rendben, így a rövid fűből könnyebb volt összegyűjteni a lehullt gyümölcsöt. Ezen kívül ritkán metszeni is kellett, és öt-tíz évente szerves trágyát hordtak a fák gyökerére” – magyarázza az extenzív gyümölcsészet feladatait Malatinszky Ákos, a Szent István Egyetem oktatója.

A tájfajták igen jelentős kultúrtörténeti és gazdasági értéket képviselnek, hiszen a jövőbeni nemesítések nélkülözhetetlen alapanyagai. A régi gyümölcsösök értéke viszont nem csak ebben rejlik. A fák közötti kezelt gyep gazdag növény és rovarvilágnak ad otthont, ezeknek a fajoknak a többsége védett. Egy Dél-Gömörben végzett részletes felmérés során számos védett fajt térképeztek fel a gyümölcsösökben, többek között bíboros kosbort (Orchis purpurea) , örménygyökeret (Inula helenium), magyar nőszirmot (Iris aphylla subsp.) és erdei szellőrózsát (Anemone sylvestris) is találtak.

Érdekes, hogy míg a gyümölcsösöknél a kezelés, a szőlőknél azok felhagyása hozott természetvédelmi szempontból pozitív eredményt. „Mivel a szőlőket gyakran meredek, lejtős domboldalakra telepítették, a kapálás és az erózió lepusztította a talajt, így a löszös alapkőzet a felszín közelébe került. A kopár felszíneken löszgyep foltok alakultak ki számos védett növényritkasággal. „Sárga len (Linum flavum), borzas len (Linum hirsutum), nagy pacsírtafű (Polygala major), nagyvirágú gyíkfű (Prunella grandiflora)” – sorolja az itt megtalálható védett fajokat Malatinszky Ákos, a kutatás vezetője.

Régi fajtákból álló gyűjteményt hoztak létre

2006 tavaszán a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány az Aggteleki Nemzeti Parkkal közösen egy gömöri tájfajtákból álló gyűjteményt alakított ki Szögliget határában, a Gyárvás-dűlőben. Pontosabban egy régi gyümölcsöst újítottak fel, és bővítettek ki a környék felhagyott szőlős-gyümölcsöseiből gyűjtött tájfajtákból. Összesen 39 fajtából 110 oltvány került ki, elsősorban alma, körte és szilva.

A Turizmus a természetért címet viselő program célja a tájfajták megőrzése és újbóli elterjesztése a térségben. „Erre azért van szükség, mert – az ország többi részéhez hasonlóan - nagyon nagy a felhagyott gyümölcsösök aránya. A tulajdonosok messzire költöztek vagy kiöregedtek, így nincs aki gondját viselje a gyümölcsösöknek. Ugyanakkor meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy - a várakozásokkal ellentétben - az idős generáció tagjai közül is sokan már nem ismerik a régi fajtákat és a hozzájuk kapcsolódó kezelési szokásokat, technikákat. Ezért a fák és maguk a fajták jövője is veszélybe került" – mondta Hudák Katalin, az Ökológiai Intézet munkatársa, a telepítési program egyik vezetője a National Geographic Online-nak.

 Szögliget: Gyárvás dűlő

Szögliget: Gyárvás dűlő


Ezt bizonyítja az is, hogy a pár évvel ezelőtt, a felmérések során talált termő fák közül a gondozatlanság miatt sok mára már kiszáradt, elpusztult. A cserjék megjelenése és térhódítása a gyümölcsösökben egyúttal az aljnövényzetet alkotó védett fajok eltűnését is eredményezi. Komoly veszélyt jelentenek még a bozót- és erdőtüzek is.

„Ezek a fajták jó alapanyagot jelentenek a későbbi nemesítéshez, de tájképileg is meghatározók, hiszen a domboldalakat borító gyümölcsösök vagy az út menti sorfák hozzátartoznak a hagyományos dél-gömöri tájhoz” – hangsúlyozza a szakértő.

Kelendők a tájfajták

A gyűjtemény létrehozásának hosszú távú célja a megőrzés mellett a szemléletformálás a helyiek és az arra vetődő turisták körében egyaránt. A környékbeli lakosoknak lehetőséget biztosítanak, hogy hozzájussanak a tájfajták oltványaihoz, facsemetéihez.

A helyzet ugyanakkor igencsak visszás: a jogszabályok szerint ezek a fajták nem értékesíthetők, mert nem szerepelnek a nemzeti fajtajegyzékben. Bár az európai uniós szabályozásban a közelmúltban némi enyhülés következett be, ugyanis kimondták, hogy amennyiben a fajtajegyzékben nem szereplő régi tájfajtákat legalább 60 hektáron termesztik, megengedett az értékesítés, ezt viszont gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. Az Aggteleki Nemzeti Park kezelésében - Tornakápolna, Aggtelek, Derenk és Jósvafő határában - elszórtan lévő gyümölcsösök területe összesen nem tesz ki 20 hektárt.

Hudák Katalin elmondása szerint a helyiek – különösen a fiatalok – részéről nagy érdeklődést tapasztaltak. Ezt jelzi az is, hogy amikor a szögligeti gyűjtemény kialakításával párhuzamosan facsemetéket kínáltak fel adományként a helyieknek, igen hamar elkapkodták azokat. Emellett idén tavasszal az érdeklődők számára metszési bemutatót, gyakorlási lehetőséget, ősszel pedig szaporítási és oltványszemzési tanfolyamot szervezetek. Mindkét programon viszonylag nagy volt az érdeklődés.

Gömörszőlős határában az Ökológiai Intézet egy kéthektáros régi gyümölcsös kezelését végzi. Idén egy tanösvényt alakítottak itt ki, amely bemutatja a környék természetes és kultúrnövényzetét, beleértve a régi gyümölcsöst is. Tavaly és idén a Szüreti Napokon kiállítást szerveztek Jósvafőn valamint a miskolci biopiacon a régi gyümölcsfajtákból.

Nem csak egy fecske próbál nyarat csinálni

Nem a gömöri az egyetlen ilyen jellegű kezdeményezés az országban. A Bakonyban, a Pangea Egyesület a pénzesgyőri oktatóközpontja mellett öthektáros gyümölcsöst alakított ki a környékből gyűjtött tájfajtákból. A cél, hogy alternatívát mutassanak a helyi gazdálkodóknak, illetve ha majd termőre fordulnak a fák, ebből látják el az oktatóközpontba érkező csoportokat. A gyümölcsösben jelenleg többek között dió, naspolya, birs, alma, körte, som, cseresznye, meggy, törökmogyoró és eperfa található.

A soproni Castanea Egyesület 2002 óta gyűjti a környező falvakban fellelhető régi fajták oltványait. Eddig összesen mintegy kétszáz oltványt sikerült begyűjteniük. Legnagyobb számban alma és körte szerepel (24-26 fajta), de van cseresznye, berkenye, naspolya, birs és málna is a gyűjteményben. „Az eddigi tapasztalatok pozitívak, hiszen többen is érdeklődtek a tájfajták iránt, saját kertjükbe, cégük udvarára vittek ültetni” – tudta meg a National Geographic Online Hárs Olivértől, a Castanea Egyesület munkatársától.

Az Ormánság Alapítvány és néhány önkormányzat koordinálásával szintén fajtagyűjtési program zajlik a Dráva mentén. Az alapítvány drávafoki és markóci - összesen mintegy 2, 5 hektáros - kertjében eddig összesen 250 fajtát gyűjtöttek össze. Lantos Tamás az alapítvány elnöke lapunknak elmondta, hogy céljuk, nem csak az alapítvány kertjének gazdagítása, hanem az is, hogy felhívják a helyiek figyelmét saját kertjük „kincseinek” megőrzésére. Az alapítvány munkája közel tíz éve kezdődött, és egyre nagyobb érdeklődés övezi a helyiek részéről.

Nemrég indult az Ormánságban az ún. faiskola program. Ez tulajdonképpen egy 19. századi hagyomány felelevenítése. Akkor ugyanis törvény rendelkezett arról, hogy minden község köteles fenntartani egy faiskolát, ahonnan a lakosság beszerezheti a saját kertjébe szükséges gyümölcsfákat. Eddig hat ormánsági önkormányzat kapcsolódott be a programba. Jelenleg néhány család a termékek feldolgozásával is foglalkozik. Elsősorban aszalnak és kandíroznak, de olyan – kevésbé ismert - termékek készítésétől, mint a házi berkenye- vagy a sompálinka sem riadnak vissza. A termékek helyi értékesítés, pontosabban csere útján találnak gazdára.

 Gyümölcsös Gömörszőlős határában

Gyümölcsös Gömörszőlős határában

Fotó: Hudák Katalin (2, 3), Malatinszky Ákos (1, 4)

Kapcsolódó cikkeink:

  • Eltűnnek a régi gyümölcsfajtáink I.
  • Ökofalvak Magyarországon
  • Képgaléria: Derenk, a szellemfalu