Döntő lépés született az ózonréteg-védelem terén
A napokban lezárult ENSZ Klímavédelmi konferencián Montrealban a részvevő 191 ország megegyezett, hogy az eddig tervezettnél tíz évvel korábban szüntetik meg teljesen az ózonréteget károsító freonok gyártását és használatát.
2030-tól már csak történelem lesz a CFC-k és HCFC-k használata, legalábbis ezt ígéri a szeptember 12–21 között megrendezett montreali ENSZ Klímakonferencián 191 ország hozzájárulásával létrejött egyezmény. Ez tíz évvel korábbi időpontot jelent, mint azt a részvevő országok eddig vállalták. A résztvevők egyetértettek abban, hogy 2020-ra a fejlett országokban, 2030-ra pedig a fejlődő országokban is teljesen beszüntetik az ózonréteget bontó freonok használatát.
A kezdeményezés legnagyobb támogatója és sürgetője az Egyesült Államok volt. Az ország vezetői egyfajta alternatívának tekintik ezt a lépést a Kiotói Egyezménnyel szemben, amelyhez az USA, – a legnagyobb széndioxid-kibocsátóként –, még mindig nem csatlakozott. A freonokról ugyanis már korábban kiderült, hogy egyben üvegházhatású gázok is, vagyis hozzájárulnak a globális klímaváltozáshoz. Az ENSZ becslései szerint, amennyiben sikerül teljesíteni a vállalást, az üvegházhatású gázok éves kibocsátása is 3, 5 százalékkal csökkenhet.
A konferencia záró estéjén Lambert Kuijpers, az ENSZ egyik magas rangú klímaszakértője üdvözölte, hogy Kína is csatlakozott az egyezményhez. A távol-keleti ország ugyanis a fejlődő országok teljes CFC- és HCFC-kibocsátásnak 80 százalékát adja. Kínához hasonlóan a többi fejlődődő ország is azzal a feltétellel írta alá az egyezményt, hogy ígéretet kaptak arra, hogy a fejlett országok pénzügyi támogatást nyújtanak számukra az új, alternatív technológiákra való átállásban.
Megtízszereződött a részvevő országok száma
A mostani konferenciát az 1987-ben rendezett Montreali Jegyzőkönyv létrejöttének húsz éves évfordulója alkalmából tartották. Ekkor kötelezte el magát – akkor még csak – 24 állam, hogy fokozatosan csökkentik és betiltják az ózonréteg vékonyodását okozó veszélyes anyagok gyártását és használatát. Akkor a végső határidőt 2040-re tették.
Az ózont lebontó anyagok, a CFC-k („kemény freonok”) és a kevésbé ózonkárosító HCFC-k („lágy freonok”) számos fogyasztási cikk és ipari eljárás alapjául szolgáltak/szolgálnak: például hajtógázként, műanyaghabok előállítása során, a hűtőgépek és klímaberendezések hűtőközegeként vagy tisztítószerként. Ezek a vegyületek viszont nem csupán az ózonréteg vékonyodását idézik elő, hanem hozzájárulnak az üvegházhatás, és ezáltal az éghajlatváltozás felerősödéséhez is.
Hazánkban tizedére csökkent a HCFC-felhasználás
„A magyarországi jogszabályok szempontjából a mostani montreali döntés nem hozott jelentős változást, ugyanis hazánkra az EU-tagság miatt szigorúbb előírások vonatkoznak” – mondta a National Geographic Onlinenak Tóth Róbert, a KvVM főtanácsosa. Magyarország 1989-ben írta alá a Montreali Jegyzőkönyvet, azóta ránk is a fejlett országokhoz hasonló szigorú előírások vonatkoznak. Az EU csatlakozással viszont tovább szigorodtak a feltételek.
Az EU tagállamai vállalták, hogy 2015-től végleg kivonják a gyártásból a HCFC-ket. Új termékek gyártásánál már most sem alkalmazhatók HCFC-k, viszont 2009-ig a régi berendezések újratöltésére még igen. 2010 és 2014 között viszont már a visszagyűjtött termékeket is csak új HCFC-vel lehet újratölteni, 2015 után viszont már az újratöltés is csak valamilyen helyettesítő anyaggal történhet.
„A hazai HCFC-felhasználás az elmúlt évek során mintegy tizedére esett vissza. Míg 1999-ben közel 1100 tonna HCFC került felhasználásra, 2005-ben ez az érték már csak 140-150 tonna volt” – tette hozzá a szakértő.
Nobel-díjas felfedezés
A CFC-ket az 1920-as évek végén fejlesztették ki. Csak mintegy ötven évvel később, 1974-ben egy, a Nature című szaklapban megjelent publikációban mutatott rá először két kémikus, Sherwood Rowland és Maio Molina, hogy a légkörbe kerülő freonok bontják a sztratoszférikus ózont. Ezért a felfedezésért a két tudóst később, 1995-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki. Az ózon bomlásának negatív következményeire az első közvetlen bizonyítékot 1985-ben egy brit kutatócsoport szolgáltatta. Ekkor figyelték meg először az Antarktisz fölött, az azóta ózonlyuk néven is ismertté vált jelenséget.
Míg 1987-ben a Földön előállított freonok mennyisége 1, 8 millió tonna volt évente, a Montreali Jegyzőkönyv életbe lépése révén a gyártásuk és használatuk visszaszorulásával 2005-re ez a mennyiség évi 83 ezer tonnára csökkent. A Jegyzőkönyvhöz csatlakozó jelenlegi 191 ország adja a Föld freonkibocsátásának 95 százalékát.
A legfőbb problémát az jelenti, hogy a freonok stabil vegyületek és sokáig tartózkodnak a légkörben, így egy-egy hathatós intézkedés pozitív hatása csak jóval később érzékelhető. A jelenlegi becslések szerint 2050-2075-re várható, hogy visszaáll az ózonréteg 1980-as évek előtti állapota.
Kapcsolódó cikkeink: