A szülők, akik kellő figyelmet fordítottak Puskin nevelésére, 1811-ben íratták be a Szentpétervár közelében éppen akkor nyílt Carszkoje Szeló-i elit tanintézetbe. A líceumban őszinte jellemével és szellemi fölényével kitűnő Puskin azonban a tanulás helyett figyelmét a kizárólag a költészetre összepontosította. Puskint a kor legnépszerűbb költője, Gyerzsávin is írásra buzdította. Még intézeti diák volt, amikor a pétervári Irodalmi Társaság felvette tagjai sorába.

Puskin rendkívül tehetséges költő volt, azonban műveiben megmutatkozó nyíltsága, túlzott őszintesége gyakran bajba sodorta. Politikai tartalmú gúnyversei miatt 1820-ban Szentpétervár elhagyására kényszerült.

A dél-oroszországi száműzetésének eredménye A kaukázusi fogoly, A babcsiszeráji szökőkút, A cigányok, és itt kezdett hozzá az vált Anyegin megírásához is.

Miután 1826-ban I. Miklós orosz cár amnesztiában részesítette, Puskin visszatérhetett a moszkvai, valamint a pétervári életbe. Ezt követően írásai szigorú cenzúrán mentek keresztül, az összes alkotása a cár személyes felügyelete alatt állott.

1830-ban hiába nősült meg, nyughatatlan, vakmerő természete állandóan bajt hozott fejére. A párbajok mindennapjai részévé váltak. 1837 januárjában pont egy ilyen küzdelem okozta halálát is. Az általa párbajra kihívott francia katonatiszt, bizonyos George d’ Anthés gyomortájékon lőtte, amibe két nap múlva belehalt.

Puskint saját kívánságára anyja mellett, a szvetogori zárdában helyezték örök nyugalomra.