A déli harangszó
1456. június 29-én III. Callixtus pápa az általa kiadott Imabullában elrendelte a déli harangszót, ami a pogányok ellen harcoló keresztényekért szóló imára buzdította az európaiakat. A déli harangszó a magyar köztudatban azonban a nándorfehérvári győzelem emlékeként él.
Miután 1453-ban elesett Konstantinápoly, V. Miklós pápa törökellenes keresztes hadjárat szervezésébe fogott. Tényleges lépésekre azonban nem került sor.
A török kérdést az 1455-ben, spanyol nemesi sorból pápává választott III. Callixtus karolta fel. Noha az egyházfőnek nem sikerült megszereznie az európai hatalmak támogatását a hitetlenek elleni harcokhoz, Hunyadi János és a Kapisztrán János ferences szerzetes látható eredménnyel toborzott csapatokat.
1456 júniusára valóssággá vált a török veszély: a muzulmánok megjelentek Nándorfehérvár alatt. A mintegy 100 ezer fős, kiválóan felszerelt török hadsereg Szilágyi Mihály várkapitány 7 ezres védőivel nézett farkasszemet. A harcok kimenetele magyar szempontból olyannyira tragikusnak tűnt, hogy III. Callixtus pápa 1456. június 29-én kiadott Imabullájában elrendelte a déli harangszót, ami a pogányok ellen harcoló keresztényekért szóló imára buzdította az embereket.
Hunyadi János 10 ezer fős serege azonban nemcsak megsemmisítette a Dunán állomásozó török flottát, hanem a várban küzdő katonáknak is hathatós segítséget nyújtott. Kapisztrán keresztesei, valamint Hunyadi csapatai együttesen menekülésre kényszerítették II. Mehmed szultán erőit. A győzelem, ami örömteli meglepetést keltett egész Európában, évtizedekig távoltartotta a török hadsereget Magyarországtól.
A III. Callixtus pápa által elrendelt déli harangszó pedig a nándorfehérvári győzelem emlékeként ivódott be a magyar köztudatba.