1903-ban Livornóban született Ciano Galeazzo, aki befolyásos, magas rangú olasz politikusként vonult be a történelembe. Az előkelő családból származó Galeazzo jogi és diplomácia tanulmányokat folytatott, majd diplomataként helyezkedett el.

Miután 1930 tavaszán Mussolini lányát, Eddát feleségül vette, az olasz diktátor politikai felemelkedésével arányosan, Galeazzo is egyre befolyásosabb állásokra tett szert. Mussolini 1935-ben a külügyi szolgálatról hazatérő vejét sajtó-és propagandaügyi miniszterré nevezte ki, majd egy évvel később Dino Grandi helyére külügyminiszternek választotta.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a sármos Ciano a Mussolini-féle külpolitikai irányvonalat követi, később viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a külügyminiszter óva int a Hitleri Németországgal való barátkozástól.

Amikor Ciano külpolitikai ténykedése kínossá vált a Duce számára, Mussolini vejét áthelyezték a vatikáni nagykövetségre. 1943-tól Ciano már önálló politikát folytatott. Az egykori külügyminiszter a Fasiszta Nagytanács egyik fontos gyűlésén, amikor Mussolini eltávolítása mellett szavazott, saját sorsát is megpecsételte.

1943 októberében Cianót elfogták, és árulás vádjával bíróság elé állították. 1944. január 11-én Ciano Galeazzót, az egykori olasz külügyminisztert a fasiszta különbíróság Veronában golyó általi halálra ítélte és kivégeztette. Mussolini bárhogyan is igyekezett, nem tudta vagy talán nem is akarta veje életét megmenteni. Ciano felesége, Edda Mussolini is hiába próbált mindent megtenni imádott férje érdekében, a szöktetési kísérlete kudarcba fulladt.