Több mint száz évvel ezelőtt, 1901-ben egy elsüllyedt teherszállító hajó roncsait találták meg 40 méteres mélységben az ókori Aegilia, a ma Görögországhoz tartozó Antikythera szigete mellett. A hajóroncs darabjai közül igen sok értékes és kevésbé értékes szobrocska, valamint egyéb műtárgy került elő. Többek között egy olyan bronz tárgy is, amelynek értékét akkoriban még egyáltalán nem tudták felbecsülni. Ráadásul ez a bronz lelet a múzeumba szállítását követően nem sokkal darabjaira hullott, így aztán még inkább rejtőzködő formát öltött.

Hosszú időre a feledés homályába veszett

Két évvel később ugyan gondos kezek megtisztították a bronzdarabokat, sőt szenzációsnak tűnő bejelentésként Spyridion Stais görög régészprofesszor azt állította, hogy a bronzdarabok több, igen apró fogaskerék darabaji lehettek, mégsem foglalkoztak igazán a különleges bronz tárggyal. Közel ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a régésztársadalom ismét „felfedezze” magának a kincset és rádöbbenjen: az ókori technika egyik csodájával állnak szemben, valami olyasmivel, amivel eddig még egyáltalán nem találkozhattak.

Derek de Solla Price, a tudománymetria egyik atyja az ötvenes években még csak sejtette, a hetvenes években viszont nagyító segítségével ténylegesen meg is állapított: az apró fogaskerékdarabok egy különlegesen bonyolult, analóg számítógép darabjai lehettek, amelyek segítségével a Nap, a Hold és másik öt bolygó pontos helyzetét határozhatták meg. A későbbiek folyamán aztán röntgensugárral és egyéb modern technológiai eszközzel vették górcső alá a bronzdarabokat, mígnem a tavaly ősztől beindult Antikythera Működését Kutató Program (Antikythera Mechanism Research Project) keretében egy különleges számítógépes tomográf segítségével immáron száz százalékos biztonsággal megállapították: tényleg egy ókori analóg számítógép darabjai lehetnek a bronzdarabok.

Tényleg az, aminek gondolták

A Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában és ezzel párhuzamosan egy athéni konferencián bemutatott kutatási eredmények tulajdonképpen valódi szenzációt nem tartalmaznak, hiszen száz százalék bizonyossággal csak azt igazolják a kutatók, amit eddig is sejtettek. Egy olyan finommechanika rendszer meglétét, amelyhez fogható csak a 18. században készült legközelebb. Az antikytherai mechanizmusnak nevezett szerkezet 37 apró fogaskerékből, valamint olyan különleges „differenciálművekből” áll, amely segítségével még a hold különleges mozgását is sikerült leképezni.

A mostani, számítógépes tomográffal végzett vizsgálatok a szerkezet fa dobozát is „átvilágították”, amelyre a korábbi sejtések szerint a szerkezet használati útmutatóját jegyezték fel. A mostani finomfelbontású képekkel az eddig olvasható szövegmennyiség duplája vált hozzáférhetővé, továbbá megállapították, hogy a szerkezet minden eddig elképzelt mechanikai finomságot felülmúl.

A szerkezet eredete viszont egyelőre továbbra is a homályba vész, annyit lehet sejteni csupán, hogy talán Rhodosz szigetéről szállították Róma irányába a Kr.e. 1 század elején, amikor kalóztámadás érhette a hajót. A szerkezet „feltalálójaként” Posidonios sztoikus filozófust tartják számon, aki az asztronómia és a mechanika nagy ismerője lehetett, ám konkrét bizonyíték nincsen erre vonatkozóan sem.


Vagy mégis a heliocentrikus világképet tükrözné?

A szerkezet jövőbeli vagy múltbeli dátumok megadásával (ezt egy egyszerű kar segítségével lehetett megtenni), pontosan megállapította a Nap, a Hold és további öt, az ókorban ismert bolygó helyét. Az Antikythera Működését Kutató Program egyik tagja ezen túlmenően azonban még mást is sejt a szerkezet mögött. Mike Edmunds, a walesi Cardiff Egyetem kutatója azt sem tartja kizártnak, hogy a szerkezet kiagyalója az ókorban elfogadott földcentrikus szemlélet helyett inkább a heliocentrikus szemléletet vallotta magáénak.

Az igazi szenzációt valóban az jelentené, ha ezt sikerülne bebizonyítani, ám a nemzetközi hírügynökségeknek adott nyilatkozata szerint Edmunds maga is elismeri, hogy ennek bebizonyításához még további kutatásokra van szükség.

Michael Wright, aki tavaly októberben egy működőképes antikytherai modellutánzatot mutatott be a sajtónak, és aki jómaga is immáron több évtizede kutatja a mechanizmus működési elvét, kissé szkeptikus a tekintetben, hogy a modell valóban heliocentrikus szemléletet tükröz. Az arisztotelészi világkép olyannyira átitatta ugyanis az ókort (sőt, a középkort is), hogy ugyancsak extrém gondolatnak számított a Nap körül keringő Föld ötlete. Aki ilyesmit állított az ókorban, az gyakorlatilag a tudományosság körén kívülre került pillanatok alatt – fejtette ki véleményét Jürgen Teichmann, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität professzora is a német Spiegel online változatának.