Az 1960-as években a Gerecse-hegység lábánál a Magyar Tudományos Akadémia földrajztudósai komoly kutatásokba kezdtek, amikor véletlenül szenesedési nyomokra és pattintott kovarögökre bukkantak. Pécsi Márton professzor ekkor hívta el Vértesszőlősre a kor legnevesebb magyar régészét, Vértes Lászlót.

A Magyar Nemzeti Múzeum munkatársaként dolgozó Vértes László és kutatócsoportja 1965-ben egy 500 ezer éves őskori településre bukkant. A feltárt leletek között a legnagyobb szenzációt a 300-350 ezer éves Homo erectus nyakszirtcsontja jelentette, amelyet később - egy munkás kérésére - Samunak neveztek el. A régészek feltételezései szerint Samu, a maga 1300 cm3-es agytérfogatával már „intelligens” ember volt, használta a tüzet, kavics eszközöket készített, élelmet pedig elsősorban vadászattal szerzett.

A leletek lelőhelyén, Vértesszőlős egyik kőbányájában Vértes László kezdeményezésére őskori bemutatóhely építésébe kezdtek, de a múzeum megnyitását a nemzetközi hírű archeológus már nem élhette meg, mert 1968-ban szívinfarktusban elhunyt.

A Magyar Nemzeti Múzeum 30 évvel ezelőtt, 1976. november 15-én nyitotta meg a mai napig működő előembertelepét, ahol az odalátogatók az 1963 és 1968 között feltárt régészeti leleteket április 1. és október 31. között eredeti környezetükben tekinthetik meg.