Az ókori Róma rajongói jó három évvel ezelőtt egyszer már lelkesedhettek, amikor az első sírra rábukkantak a földmunkákat végző munkások. Pedig eredetileg semmiféle ásatással nem számoltak a kivitelezők, elsődleges céljuk Vatikánváros parkolási gondjainak megoldása volt. Ehhez kezdtek éppen hozzá, amikor meglepően ép sírokat fedeztek fel a mélyépítési munkálatok során.

Második legjelentősebb sírrendszer

Az egykori földalatti sírrendszer az egyik legnagyobbika és legalább második legjelentősebbike volt az ókori Rómának. A legjelentősebb sírrendszernek a Szent Péter bazilika illetve az egykori Via Cornelia alatt meghúzódó nekropoliszt tartják, ahol a kereszténység egyik legfontosabb szentje, Szent Péter sírja is található.

A mostani feltárások azonban megmutatták, hogy az ókori Róma Via Triumphalis-a alatt feltárt sírrendszer jelentőségben nem sokkal marad el a Szent Péter bazilika alattitól. A Via Triumphalis-ról, amelyen egyébként a győztes hadvezérek hatalmas ovációk közepette vonultak be Rómába, már korábban is tudták tudósok, hogy nagy értékek rejlenek alatta. A most feltárt sírrendszer egy másik részét régebbről ismerik, és fel is tárták azt.

A mostani, az elmúlt három évben zajló feltárás rohamtempóban történt, a költségeket, amelyek közel 400 ezer euróra rúgtak, a Vatikán állta, ám így sem sikerült minden lényeges elemét megtalálni a föld alatti rendszernek. A munkálatokat siettette, hogy a Vatikáni Múzeum 500 éves megalapításának ünnepére az egyházi állam illetékesei mindféleképpen át akarták adni a feltárt és felújított nekropoliszt. A felfedezett sírok a hét elejétől kezdve látogathatók, persze ez a múzeum is csak előzetes bejelentkezés alapján fogadja vendégeit.

Gazdagok és szegények egymás mellett

De mit is láthatnak az odalátogatók? A datálások és a sírfeliratok alapján a sírok és urnák java része a Kr.u 1. századtól a Kr.u. 4. századig terjedő időszakból származik. A sírok díszítő elemei, a kőfaragások, a szobrok és a vésetek arról árulkodnak, hogy a gazdag és nemes római polgárok mellett a középosztály és az alsó-középosztály is a Via Triumphlis alá temetkezett. A lelet különlegességét épp ez adja: nemcsak nemesi temetkezésekről maradtak fenn így sírok és urnák, hanem a római köznapi ember temetkezési szokásaiba is bepillantást nyújtanak a mostani feltárások.

Paolo Liverani, a Vatikáni Múzeum régésze az AP hírügynökségnek nyilatkozva nem is tudta leplezni lelkesedését: „Ismertük már Hadrianus és Augustus császár mauzóleumait, ismertük több neves római hadvezér sírját, ám Róma nemcsak ebből állt. Róma a hétköznapi emberek városa is volt, olyan hétköznapi embereké, akikről e sírok jóvoltából most többet is megtudhatunk.” Ahogy Liverani fogalmazott: a történelem nemcsak tábornokokból és uralkodókból állt.

A sírok Pompeji-e

A nekropolisz valóban gazdag tárháza a különféle leleteknek: a fekete-fehér mozaikok, amelyeken Dionüszosz istent ábrázolták, a nagy gonddal megfaragott szarkofágok és sírok mellett egyszerű urnák is előkerültek. Bár a kereszténység csak a 4. század elejétől vált államvallássá a Római Birodalomban, a régészek nagy meglepetésére a keresztényüldözések korából, a Kr.u. 3. századból is fennmaradt egy olyan sír, amelyen jól kivehető módon keresztény mintára imádkoznak a megfaragott alakok. A leletek jó állapotukat egyébként a régészek szerint egy 4. századi földrengésnek köszönhetik, amelynek révén szinte a teljes sírkamrarendszert betemette a föld.


A kiállítás érdekessége az a gyereksír, amelyben jól kivehető módon a gyerek szülei egy tojáshéjat is elhunyt gyerekük mellé helyeztek. Tudósok szerint ez a tojáshéj az újjászületés szimbólumaként is értelmezhető. A látogatók egy üveglapon keresztül a lábuk alatt láthatják a gyermeksírt a tojáshéjjal együtt. A hétköznapi rómaiak sírjait egyébként mesterségük címerei, vagy épp életük jelenetei díszítik. Ezek az életjelenetek nagyban segítik nemcsak a régészek, hanem az ókori Róma mindennapjaival foglalkozó történészek munkáját is. Emiatt is sokan tekintik a sírok „kis Pompeji”-ének a hét elején megnyitott nekropoliszt.