A Földközi-tenger medencéjében az első fejlett ókori civilizáció Krétán alakult ki. A szigeten több jelentős államközpont is létrejött, úgymint Mallia, Phaisztosz, Zakro és Knosszosz. A Kr.e. 1600-as évektől kezdve, az „új paloták” korában, a térségben már Knosszosz birtokolta a hegemón szerepet. A krétai civilizációnak és így Knosszosznak is a belső harcok, a mykéneiek támadása vetett véget. Kr.e. 1375 körülre Knosszosz vezető szerepe és az egységes Kréta megszűnt létezni.

Kréta az 1800-as években értékelődött fel, amikor megkezdődtek a szigeten a nagyszabású régészeti ásatások. 1878-ban egy krétai kereskedő, amatőr régész, Minos Kalokairinos felfedezte Knosszoszt és néhány helyen ásatást kezdeményezett. A tényleges szakszerű feltárás azonban csak 1900. március 23-án kezdődött el, amikor az angol múzeumigazgató, Arthur Evans régészcsapata hozzálátott a munkához.

A kezdetben harminc, majd később több száz munkást foglalkoztató Evans 1932-ig megszakítás nélkül dolgozott. Feltárták a lakosztályokat, a hivatali termeket, a raktárakat, a folyosókat, a lépcsőházakat, a fürdőket és az illemhelyeket. Az ókoriak fejlettségi szintjét mutatja, hogy vízmelegítő rendszerrel fűtöttek, és vízöblítéses toilettet használtak.

A knosszoszi palotaegyüttes feltárásának történetéhez az is hozzátartozik, hogy a rekonstrukciójának nagy része Arthur Evans saját elképzelései szerint zajlott le, amiért hosszú ideig sokan támadták.