Szép Heléna, avagy Trójai Heléna, ahogyan mások nevezték, talán egykor élő személy volt – legalábbis egy újonnan megjelent könyv szerint. Szép Heléna Homérosz Iliász című eposzának egyik hősnője (bár a továbbiakban mi az Offenbach-operettből ismertté vált magyar nevével jellemezzük őt, akit az ógörögök „Helené”-nek hívtak), s személyét már régóta legendák vették körül, most azonban kiderülhet, hogy valóságos személy nyomán formálta meg alakját Homérosz.

Egy kissé zavaros elmélet

Az új könyv egyszerre használja fel a történettudomány, a régészet és a mitológia eszközeit a teória bizonyítására, Heléna életének nyomon követésére – írja a Discovery.com. Bettany Hughes elmélete szerint a mitológiai Heléna alakját egy bronzkori személy, méghozzá egy magas rangú személy ihlette. Ez a valóságos történelmi alak a görög szárazföld déli részén élhetett – a kissé zavarosra sikeredett elmélet szerint. (Hogy miért zavaros, azt írásunk végén próbáljuk meg világossá tenni, mitológiai és történeti adatokra hivatkozva.)

De lássuk előbb, hogy mit is állít Hughes, akinek tudományos munkássága korábban az Oxfordi Egyetemhez kötődött. Hughes egyébként személyesen nem állt a sajtó rendelkezésére, az viszont bizonyosnak tűnik, hogy kutatásait kisázsiai, görögországi és balkáni eredményekre építette. E helyszíneken maga is részt vett bizonyos kutatásokban.

Könyvében, amely a „Trójai Heléna: istennő, hercegnő, kurtizán” címet viseli, megállapítja: a három személyiségtípus, amelyet kötete címében is feltüntetett, egyaránt egy bronzkorban élt ember tulajdonságaira vezethető vissza.

Heléna alakját egy gazdag görög hercegnő (királynő?) alapján mintázhatták meg az ókori görögök. Spártai hercegnő lehetett, aki a görög szárazföldön élt, és ott is halt meg a Kr. e. 13. században. Egy nő, aki éjjel aludt, pirkadatkor kelt – egy olyan hús-vér ember, aki időközben jelképpé vált. Heléna Hughes szerint olyan arisztokrata hölgy volt, aki orgiákért tehető felelőssé, olyan orgiákért, amelyek titkosak voltak, és valószínűleg valamilyen termékenységi rítust szolgáltak. Helénát ugyanakkor annyira tisztelték, annyira hatalmas volt, hogy úgy tartották: az istenekkel jár együtt. Afféle halandó volt, aki életnagyságúnál nagyobbra nőtt az évszázadok teltével.

Ókori szerzők nyomában

Hughes több ókori szerző nyomán próbálta meg azonosítani Heléna palotáját. Szerinte ez egy spártai dombon, Therapnén állt, az Eurótasz folyó közelében. Mindezt Homérosz, Szapphó és Hérodotosz írásai nyomán állítja a tudós.

E helyszínen három csontvázat találtak a régészek. Az egyik egy harminc év körüli nőé volt, a másik kettő pedig gyermekeké. A sírok mellett bizonyítékokat találtak arra is, hogy tűz pusztított ezen a helyszínen. Nem világos, hogy mi történhetett itt, de Hughes szerint Heléna rövid ideig élt, minthogy a mükénéi nők átlagéletkora 28 év volt. A nők már tizenkét éves korukban anyák lettek, 24 évesen pedig már nagymamák. És halottak, mire elérték volna a harminc esztendős életkort – teszi hozzá a könyvszerző.

Milyen színű volt a haja Helénának?

Homérosz szépnek és csillogónak írta le Helénát. Hughes szerint a csillogás annak köszönhető, hogy olyan lenvászonból készült öltözetet viselt, amelyet illatosított olívaolajban áztattak. Ez akkoriban szokásos volt a gazdag és/vagy előkelő hölgyeknél.

Miközben a görögök rendszerint sötéthajúak, a Heléna korában, 3500 évvel ezelőtt készült freskók legalább egy nőt vörösesbarna, illetve vörös hajjal és kék szemmel ábrázoltak. Mindennek alapján Hughes arról spekulál, hogy Heléna haja ilyen lehetett, és ezt igen különlegesnek tekinthették akkoriban. Mindehhez különleges vallási hiedelmek is kapcsolódhattak. Heléna efféle felsőbbsége, tekintélye későbbi termékenységi rituálékat inspirálhatott. Mindezt még tovább erősíthette az, hogy a Helénának mintát adó eredeti személyiség alighanem egy vagy több gyermeket hozott a világra egy olyan korszakban, amikor a nők sokszor életüket vesztették szülés közben, vagy még az előtt.

Az ókori írások szerint Heléna házasságot kötött, de aztán botrányos viszonyba keveredett egy trójai királyfival, Parisszal. Későbbi művészek Helénát úgy ábrázolták, mintha megerőszakolták volna. Hughes szerint azonban az ókori görögöknél még egyértelmű volt, hogy Heléna beleegyezésével történt a „szerelmeskedés”.

Hét hajó indult volna csak Trójába?

 Heléna

Heléna

Heinrich Schliemann a XIX. században fedezte fel Trója nyomait Kisázsiában, a mai Törökország területén. Itt, Hiszarlik közelében végzett ásatásokat pár éve John Kraft is, aki a University of Delaware kutatója. Ők és más régészek is megállapíthatták, hogy a trójai háború alighanem tényleg megtörtént, méghozzá valószínűleg Heléna feltételezett korában.

Vagyis Homérosz Iliásza valóságos alapokon nyugszik – ez már közismert, lassan évszázadok óta. A trójai háborút egyébként az Iliász szerint Menelaosz haragja váltotta ki, minthogy Parisz tőle ragadta el Helénát. Menelaosz tehát feleségét akarta visszaszerezni a háborúval (az eposz szerint, legalábbis). Hughes szerint viszont a földrengések miatt meggyengült Tróját azért célozták meg a görögök, mert gazdagságát, kereskedelmi jogait akarták megszerezni. A spártai királynőért aligha indult el ezer görög hajó Trója ellen, legalábbis Hughes szerint. Egy ekkora flotta tönkretette volna a környéket. Szerinte inkább hét vagy körülbelül ennyi hajó kelhetett útra.

A Discovery News megszólaltatott más kutatókat is Hughes teóriáival kapcsolatban. Tim Whitmarsh, a University of Exeter ókori görög szakértője szerint nincs mit csodálkozni azon, ha kiderülne, hogy Helénát valóságos alakról mintázta Homérosz. „Amióta Schliemann ásatásokat végzett a XIX. században, amelyek feltárták az egykori hatalmas várost, illetve annak újjáépített romjait, azóta nehéz fenntartani azt az álláspontot, hogy a trójai mítoszok tiszta kitaláción alapulnak” – mondta Whitmarsh.

Volt igazi Trója, de volt-e igazi Heléna?

Vagyis biztos, hogy volt egy „igazi Trója”, és az sem kizárt, hogy volt egy igazi Heléna. Az is bizonyos, hogy ő nem az ideális görög nőt testesítette meg a korban. Akkoriban ugyanis inkább egy szorgos méhecskéhez hasonlították az ideális asszonyt: csendesen dolgozzon otthon, készítsen bizonyos termékeket, például textíliákat, elsősorban háztartási célokra. Heléna ezzel szemben inkább hírhedt volt az antikvitásban: csak bajt hozott az emberekre, férfiakra, hiszen háborút okozott, nem ült otthon, s házasságtörésre szánta el magát.

Trójában Schliemann egyébként a XIX. század vége felé megtalálta az általa „Argoszi Heléné diadémjának” tartott kincset. Ez egy 16 533 aranydarabból álló, rendkívüli finomsággal megmunkált ékszer volt. Schliemann kincseinek jelentős része egyébként a második világháború végén eltűnt Berlinben.

Mindennek alapján nehezen dönthető el, hogy Szép Heléna Trójában vagy Spártában élt-e. Hughes elmélete helyenként tetszetős, de nem valószínű, hogy kizárólag a görög szárazföldön töltötte volna Szép Heléna az életét, és ottani kicsapongásai miatt vált híressé. Hughes teóriáját ugyanis éppen az teszi részben kétségessé, hogy a trójai mondakörből egyetlen valóságos személyt ismerünk, ez pedig éppen Parisz – erről Vojtech Zamarovsky ír Istenek és hősök a görög-római mondavilágban című könyvében, amely már 1970-ben megjelent Magyarországon. Vagyis egyfelől nem kizárt, hogy ha Parisz létezett, akkor létezett az a nő is, akit ő ragadott el Spártából. Ugyanakkor éppen ezért nem biztos Hughes teóriája, hogy Heléna végig Görögországban élt volna.

 Párisz és Heléna egy görög vázán

Párisz és Heléna egy görög vázán


Parisz tényleg!

Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy Heléna élete végét viszont tényleg a hellének földjén töltötte. Trójából ugyanis a legendák szerint – sok viszontagság után – Menelaosz visszavitte Spártába. Mindez azért is fontos, mert számos rokonszenves görög és trójai hős a mitológia szerint idő előtt, fiatalon, ereje teljében meghalt, viszont a bajt hozó Szép Heléna túlélt minden megpróbáltatást, és boldogan élt Menelaosszal utóbb. Sőt, a mitológia szerint mindketten bejutottak a görög „mennyországba” (ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről az ókori helléneknél), az Elüszionba kerültek haláluk után mindketten.

Hogy Parisz valóságos történelmi személyiség volt, azt érdekes módon nem a görög vagy a trójai források, leletek igazolják, hanem a rendkívül fejlett hettita állam ékírásos okmányai. Zamarovsky így ír erről: „Parisz második neve, a későbbi időkben nagyon népszerű Alexandrosz az egyetlen bizonyítottan történelmi név a „hőskori” Trójából, mivel az Uilusz országgal (görögül: Iliosz, azaz Trója) szomszédos hettita nagykirályok ékírásos okmányaiban szerepel. A név egy szerződésben fordul elő, melyet az i. e. XIV-XIII. század fordulóján Muvatalis hettita király között Uilusz ország uralkodójával, és hettita alakjában Alekszandrusznak hangzik.”