1846. szeptember 23-án a berlini csillagvizsgáló igazgatója, Johann Gottfried Galle egy távcső segítségével asszisztensével felfedezte a Naptól számított nyolcadik bolygót, amit a római tengeristen után, Neptunusznak neveztek el. A bolygó szimbóluma a háromágú csillag, ami Neptunusz istent is jelképzte. A feltételezések szerint már Galileo Galilei is látta a Neptunuszt, azonban feljegyzéseiből kiderült, hogy közönséges csillagnak tartotta.

A kis mennyiségű metángáz miatt kékeszöld színű Neptunusz 165 év alatt kerüli meg a Napot, tehát 2011-ben lesz ugyanazon a helyen, ahol a német csillagász 1846-ban felfedezte. A Neptunusz csak egy erősebb teleszkóppal látható.

A tudósok sokáig azt gondolták, hogy a Neptunusz az Uránusz ikerbolygója. Nem véletlenül, hiszen nagyságuk és a színük hasonló. Ráádásul a Neptunusz belseje is lágy kőzet és jég keveréke. Kezdetben a Neptunusznak csak két holdját ismerték: a Tritont és a Nereidát. Később a Voyager még további hat holdat talált.

A Naptól nagyon messze lévő Neptunon a Voyager szörnyű időjárási viszonyokat talált: 2000 km/ óra sebességű szelet regisztrált. Állítólag az egyik viharrrendszer olyan nagy volt, mint maga Föld.