James Cook a három csendes-óceáni expedíciójával kétségkívül a legnagyobb felfedezők nevei közé írta be magát. Útjai során számtalan, addig teljesen ismeretlen szigetet fedezett fel, és szigetek tucatjairól készített földrajzi feljegyzéseket.

Az alacsony sorból származó Cook tengerészeti pályafutása 18 éves korában kezdődött, amikor egy hajóra felvették dolgozni. Később a királyi tengerészethez került, ahol már biztosítva volt számára a kiugrás lehetősége és ezzel együtt a jómódú megélhetés. Hamarosan kiderült, hogy a vizek és messzi tájak szerelmese földrajzi mérések végzésében és térképek készítésében is nagyon tehetséges. Felméréseket készített a világ legkülönbözőbb pontjairól – többek között – Kanada nyugati partvidékéről, Új- Zélandról és Tahitiről. (A Cook kapitány által gyűjtött adatokat is bemutatja többek között az a térkép- és könyvkiállítás, amelyről nemrégiben a National Geographic Online-on is beszámoltunk, s amely az Egyetemi Könyvtárban látható Budapesten 2005 szeptemberéig.)

Cook 1768-ban indult el az első, mintegy három éven át tartó csendes-óceáni útjára, melyet még másik kettő követett. A harmadik expedícióját 1776. július 12-én kezdte meg a Discovery és a Resolutio nevezetű hajókkal. Elsődleges úticélja az ún. „Szendvics-szigetek” voltak. Erről az útról azonban már soha nem tért vissza, mert a szigeten az őslakosok és az angolok között fegyveres konfliktus alakult ki, melynek Cook kapitány is áldozatul esett.

James Cook felfedező volt, tehetséges kartográfus, azonban azt már csak kevesen tudják róla, hogy a skorbutos megbetegedés elleni harc egyik úttörőjét is tisztelhetjük személyében.