1864. június 14-én Marktbreitban született a német származású idegorvos, Alois Alzheimer, aki először írta le a dementia-t betegségként, amit napjainkban csak Alzmeimer-kórként emlegetünk. Kollegái nem vették komolyan, amikor azt az elméletét fejtegette, hogy adott betegeknél nem az öregség szomorú velejárója a feledékenység, az elbutulás, hanem az agykérgen végbemenő változásról, megbetegedésről van szó.

1901. november 26-án találkozott először Alzheimer doktor azzal a páciensével, aki világhíressé tette nevét az orvostudományban. A doktor Auguste Deter nevezetű betegén diagnosztizálta először az elváltozást. A nő férje azzal kereste fel az orvost, hogy egy éve felelségével súlyos bajok vannak: egyre furcsább dolgokat csinál, mindent elfelejt, és már a háztartást sem tudja ellátni.

Állítólag a következő párbeszéd zajlott le orvos és betege között:

– Hogy hívják?
– Auguste
– Családneve?
– Auguste
– Hogy hívják a férjét?
– Azt hiszem…Auguste.

Alzheimer a továbbiakban azt is megállapította, hogy az asszony sem térben sem pedig időben nem tud tájékozódni, alig emlékszik valamire az életéből, és gyakran összefüggéstelenül beszél. Mindez pedig azért volt megdöbbentő, mert a nő csak 51 éves volt és korábban szellemileg teljesen ép. Alzheimer az ő esetén keresztül írta le a „felejtés betegségét“.

Az 1911-ben megjelent pszichiátriai tankönyvek az új betegséget már Alzheimer-kórként emlegették.