A torinói lepel sokkal régebbi, mint ahogyan azt egy 1988-as vizsgálat kimutatta. Az állítólag Jézus arcképét megőrző szövetet ugyanis készítése után többször is kiegészítették. A lepel bizonyosan egy vérrel borított ember arcát őrizte meg, halvány lenyomatként. Az, hogy Krisztus temetési leple volt-e, persze még most sem bizonyosodott be, de legalább a valószínűsége nőtt ennek az elméletnek.

A pótlást vizsgálták 1988-ban?

Több tűzesetben is megsérült ugyanis a lepel, amelyet apácák a középkorban kipótoltak. Amikor viszont 1988-ban elvégezték az izotópvizsgálatot, akkor a pótlást vették inkább figyelembe, és így következtethettek arra, hogy hamisítványról van szó.

A Thermochimica Acta című szakfolyóiratban megjelent legújabb szakvélemény szerint ugyanis a lepel legalább 1300, de legfeljebb 3000 esztendős lehet. Raymond Rogers az újabb szakvélemény kifejtője leszögezi: kutatásai és kémiai tesztjei azt igazolják, hogy az 1988-ban radiokarbon vizsgálat alá vett részeket egy középkori „foltból” vágták ki. Ezt a foltot akkor varrták rá a lepelre, amikor az egy tűzben megsérült, s így nyilvánvalóan félrevezette az 1ö88-as elemzést végző szakembereket.

A radiokarbon-vizsgálat „foltja” teljesen más vegyi tulajdonságokkal rendelkezik Rogers szerint, mint a lepel nagyobbik része. Rogers kijelentését erősítheti, hogy a jelenleg nyugdíjas kutató korábban az amerikai Los Alamos Nemzeti Laboratórium vegyésze volt.

1357-ben bukkant fel a lepel

A vászon, amelyet torinói lepelként ismerünk, több tűzvész idején is megsérült. A lepelről 1357-ben készült az első írásos feljegyzés, ám már 1532-ben, egy templom leégése után kiegészítésre, foltozásra szorult. Ezt a munkát apácák végezték, akik bevarrták a lyukakat és egy úgynevezett „holland” anyaggal pótolták ki a hiányosságokat.

Michael Minor, a lepellel foglalkozó amerikai társaság illetékese, aki a BBC-nek nyilatkozott az új kutatási eredmény kapcsán, kiemelte, hogy 1988 óta ez a legfontosabb tudományos szakvélemény, amely a torinói emlékről készült.

Árulkodó vanillin

Rogers kutatási eredménye azon alapul, hogy a mikrokémiai tulajdonságok nem azonosak a lepel egészében: a radioaktív vizsgálat mintája és a „holland” anyag ugyanis tartalmaz vanillint, ám ez a vegyület hiányzik a lepel többi, nagyobbik részéből. A vanillin a lignin nevű vegyi anyag hőbomlásakor keletkezik. (A lignin számos növényben, növényi eredetű anyagban, így a lenvászonban is megtalálható, bomlásából pedig a szóban forgó szövet korára is következtetni lehet.)

Az tehát, hogy a lepel eredeti részein nincs vanillin, arra utal, hogy nagyon idős szövetről van szó. Ezáltal ugyanis hasonló tulajdonságokat mutat a lepel a Holt-tenger környékén talált nagyon régi anyagokkal. Ily okból 1300 és 3000 év közötti korúra becsülte Rogers a lepel nagyobbik, fő részének elkészültét.

Az 1988-as vizsgálat azt állapította meg, hogy a turini lepel valamikor 1260 és 1390 között készülhetett. Ez a két évszám természetesen kizárta (volna) azt, hogy a vászon Krisztus szemfödele lehetett egykor. Másfél évtizeddel ezelőtt Torino érseke, Anastasio Alberto Ballestrero ki is jelentette, hogy a lepel hamisítvány. Ugyanakkor időközben számos vizsgálat zajlott, amellyel az 1988-as teszt eredményeit próbálták kétségbe vonni – írja a BBC. Rogers mostani eredményei valóban megerősítik, hogy a lepel kiegészítései nem lehetnek idősebbek 1290-nél, ám a lepel legfőbb része ennél sokkal idősebb – állítja a nyugdíjas vegyész.