Ahogy arról lapunk is beszámolt, indonéz és ausztrál régészek az indonéz Flores-sziget Liang Bua mészkőbarlangjában felnőtt korú nő koponyájára és csontvázára, valamint további hat ember csonttöredékeire bukkantak. A legfiatalabb csontok 12 ezer, a legidősebbek 78-94 ezer évesek voltak.

A barlangban ugyanebből a korból származó, kimunkált kő- és csonteszközöket, valamint stegodon (törpe elefánt) csontokat is találtak. A szenzációs leletről, amelyet az elmúlt ötven év legjelentősebb ősembertani felfedezésének tituláltak, a régészek a Nature legutóbbi számában számoltak be.

Közelebb a csimpánzokhoz?

A felfedezés élénk vitát kavart nemzetközi tudományos körökben. Colin Groves, az Ausztrál Nemzeti Múzeum, emberi evolúcióval foglalkozó szakértője a leleteket bemutató felvételeket megtekintve az ABC online oldalának úgy vélekedett: ezek az aprótermetű lények még nem lehettek olyan intelligensek, hogy a barlangban talált tárgyak is tőlük származzanak.

Az ausztrál kutató állítását az eszközök méretével és kidolgozottságával magyarázza. Úgy véli, hogy 12 centiméternél hosszabb eszközök túl hosszúak az egy méter magasságú emberelődhöz. Az eszközök mérete Groves szerint az Ausztrália és Délkelet-Ázsia területén talált legrégebbi Homo sapiensek eszközeinek méretével egyezik meg.

Groves szerint a hobbitszerű lények intelligenciája a csimpánzokéhoz állhatott közelebb. Hiába nem találtak Homo sapiens nyomokat a Flores-sziget e részén 13-95 ezer évvel előttről, Groves kételkedik benne, hogy a hobbitoktól származnának az eszközök. Úgy véli, elképzelhető, hogy a Homo sapiens a sziget e részén csak vadászott (stagodonokra és talán a hobbitokra is), viszont itt soha nem temetkeztek.

Groves kételkedik abban is, hogy Homo floresiensis a Jáván 1, 6 millió évvel ezelőtt élt Homo erectus törpe leszármazottja, mint ahogy azt a lelet megtalálói feltételezik. Groves szerint ehhez a H. floresiensisnek túl kisméretű az agya. Sőt, a kutató szerint a hobbit sokkal primitívebb lehetett, mint a Homo ergaster, amely a Homo sapiens és a Homo erectus közös őse, és kétmillió évvel ezelőtt Afrikában élt. A kutató szerint a hobbit sokkal valószínűbb, hogy egy, az Australopithecus és a Homo közötti őstől származik.

Groves szerint a hobbit fizikai felépítése – medence-, comb- és lábszárcsontja – alapján is inkább az Australopithecusra hasonlít, mint a modern emberre.

Származhatnak-e a hobbittól az eszközök?

A Homo floresiensis megtalálói korábban szintén úgy nyilatkoztak, hogy a megmunkált eszközök látták az ő első gondolatuk is az volt, hogy csakis modern embertől származnak. A régészek a Liang Bua-i hölgy kis koponyája és állkapcsa alapján kezdetben arra gyanakodtak, hogy egy Homo sapiens gyerektől származnak. A fogazat alapos átvizsgálása után azonban megállapították, hogy egy legalább 20 éves nő maradványaival van dolguk.

A kormeghatározás során a csonteszközökkel kapcsolatban többször arra az eredményre jutottak, hogy az eszközök kora megegyezik a barlangban talált emberelőd csontok korával. Homo sapiens nyomokat viszont 13-95 ezer évvel ezelőtti időszakról nem találtak a sziget e részén. Ezen a területen a legősibb modern emberhez köthető nyomok 11 ezer évesek.

A régészek ráadásul bizonyítékokat is találtak rá, hogy az eszközöket a hobbitok vadászatra használták, ugyanis egy törpe elefánt állkapcsában illetve koponyájában is találtak csonteszközt.

A lelet felfedezői szerint a modern ember csak az utolsó komoly vulkáni kitörést követően, 12 ezer évvel ezelőtt jelent meg a szigeten. Ekkor tűnt el a szigetről a stegodon.

A megválaszolatlan kérdésekre az ausztrál-indonéz kutatócsoport tovább keresi a választ.

Kapcsolódó cikkünk:

  • ’Hobbitszerű’ emberelődre bukkantak Délkelet-Ázsiában