I. Pál – A ’gyengeelméjű’ cár
A XIX. század I. Pál (1796-1801) uralkodásával köszöntött Oroszországra. Uralkodása azonban tiszavirág-életű volt: 1801. márciusában összeesküvő főnemesek egy csoportja meggyilkolta a cárt. Mi volt a merénylet oka?
Az 1792-ben kezdődött nagy európai háború két igazi ellenfele Franciaország és Nagy-Britannia. Hamar világossá vált, hogy erőik egyenlők, nem tudják egymást legyőzni, ezért más európai országokkal kell szövetkezniük egymás ellen. A háború kimenetelét igazán befolyásolni csak a harmadik nagyhatalom, Oroszország volt képes. Bonaparte Napóleon felismerte a kelet-európai ország jelentőségét és elhatározta, hogy a cárt megnyeri Anglia ellen.
Pavel Petrovics Romanov 1754-ben született III. Péter cár és a későbbi II. Katalin fiaként. A fiút sosem fűzte jó viszony anyjához, aki határozottan kizárta a kormányzásból. Nagyon rosszul esett neki, hogy anyja nem őt, hanem fiát, Sándort jelölte ki utódjának, de 1796-ban Pál megkaparintotta a trónt és rögtön hozott egy rendeletet, hogy nem a cár dönt az utódlásról, hanem az öröklés rendje.
A háttérbe szorított, épp ezért becsvágyó és türelmetlen cár szigorú intézkedésekkel növelte önkényuralmát, csökkentette a nemesség jogait, bukását azonban kiszámíthatatlan külpolitikája okozta. Először békét kötött Napóleonnal, később harcolt ellene, végül már szövetséget akart vele kötni. A hagyományos angol szövetség felrúgását nem nézhették tétlenül a nemesek: 1801. március 23-án éjszaka magas rangú katonatisztek törtek be Pál hálószobájába, és saját rendjelének szalagjával megfojtották. A trónon fia, I. Sándor követte.