A Balti-tengeren nap mint nap óriási kereskedelmi és személyforgalom bonyolódik. Mindennapi rutinnal szeli a vizet az utasszállító hajók és kompok sokasága Finnország, Svédország, Lengyelország és a Balti államok sokszögében, ahogy tette azt 1994 őszéig a svéd-észt hajótársaság egyik legmegbízhatóbbnak hitt hajója, az Estonia is. Éppen ezért érte sokként az embereket a hír, hogy az Estonia utasszállító 1994. szeptember 28-án több száz emberrel a fedélzetén elsüllyedt a Finn-öbölben.

Nem derült ki, hogy a hajón orrán lévő csapólemez mitől szakadt le: szándékos robbanás idézte elő a katasztrófát avagy esetleg konstrukciós hiba? A svéd, a finn és az észt kormány egy nemzetközi hajókárokat felmérő bizottságot bízott meg az ügy kiderítésével. A bizottság végül a három évvel később, 1997. decemberében elkészített hivatalos jelentésében a tragédia okaként egyértelműen konstrukciós okokat jelölt meg.

A németországi Papenburg székhelyű Meyer hajógyár, amely a hajót építette, természetesen elhárította a felelőséget. A Meyer vezetősége a világ minden tájáról érkező szakembereket kért fel arra, hogy az Estonia utolsó útját rekonstruálják, többek között a tenger mélyén található videoanyagok segítségével. Több szakértő úgy vélte, hogy a lemezszakadást egy detonáció okozta, de arra is tettek utalásokat, hogy a hajót nem tartották megfelelő körülmények között a tallinni kikötőben, ráadásul nem vizsgálták át kellő alapossággal indulás előtt. Ezt követően a hajógyár is kitartott vétlensége mellett, márcsak a milliós nagyságú kártérítések kifizetésének elkerülése végett is.

A lényegen azonban a bizottság és a hajógyár vitája nem változtatott: 1994. szeptember 28-án 989 utasból 852-en a Finn-öbölben lelték halálukat, annak ellenére, hogy a közelben lévő Mariella nevű finn hajó egy órán belül a szerencsétlenség helyszínére ért. A mentési akció sikerességét nehezítette a viharos tenger, valamint az, hogy a víz hőmérséklete csak 13 Celsius fok körül mozgott.

Különféle nemzetközi szervezetek és szakértői csoportok többszöri, de csak részlegesnek mondható vizsgálódása után azonban még ma sem tudjuk pontosan, hogy mi is történt azon az éjszakán.